Hosszú idő után volt egy kis időm videót nézni. Nem tudtam kimenni Mályiba, holnap reggel itt a városban lesznek dolgaim, hát betettem egy kazettát, nézem már vagy 2 hete, a felénél tartok. A VOX-ról vettem fel egy dokumentumfilmet az éjszakai Moszkváról. Kicsit bizarr, ahogy egy 40 körüli éltes hölgy egy szex-shopban válogat a műfalloszok között, végül megörül egy igazán méretes darabanak majd a bőr cuccok között nézelődik.
Egy emlék ugrik be. 1975-ben Donyeckben elmentem egy moziba. A Három testőrt adták de lehet, hogy a folytatását a Milady bosszúját. Van benne egy rész ha jól emlékszem egy hölgy csellel és furfanggal csábitja fel egyenként a testőröket a padlásra. Hogy aztán harcképtelenné tegye őket. Na nem a kifárasztás módszerét választotta. :) Az elsőre rákacsint és a következő képen már azt látjuk, hogy a testőrök mind össze vannak kötözve. Az film szerint egyesével kacsingatta őket fel a padlásra nyilván a sokat ígérő szemhúnyásokkal. Az eredeti francia verzióban egyéb csábító trükkök is vannak de ezeket itt nyilván kivágták. Az első kacsintás után rögtön az összekötözött testőrök jönnek. Csak semmi zülött szexualitás, ezt hagyjuk meg a nyugat ópiumának, gondolhatták a szigorú cenzorok. Hát nagy utat jártak be szovjet barátaink kétségtelen. De térjünk vissza a szex-shopba. Ezután az éltes nagysága valami bőrszerkót vesz magára a próbafülkében és roppant elégedett szerzeményével, vidáman csattogtat ostorával a tükör előtt. Aztán később látom, hogy hasonlóan lendületesen csattogtat egy férfiakból álló társaságra is.
Aztán reklám és az éjszakai élet újabb részlete következik: 2 fiatal ember gitárral járja a kocsikat, annak a bizonyos elektricskának a kocsijait, énekelnek, gitároznak és a végén kalapolnak. Nem is ez az érdekes. Az érdekes az maga az elektricska mint olyan.
Kevesen tudják, hogy ez a mi HÉV-ünkre hasonlít legjobban, ez nem vonat. A vonat messzire megy és alszanak is benne. Én például 3 és fél napig utaztam Kazahsztánba 1971 nyarán, hogy néhány tehénistállót építsek társaimmal a kolhozparasztok helyett akik nyáron a földeken foglalatoskodtak. De nem hagyom magam magam által eltéríteni visszakanyarodok az elektricskához. Ez egy vonat jellegű dolog, kis távolságokra. Például mikor a szovjet polgár pl. Vlagyimirban vagy Tulában úgy döntött, hogy felugranak családostul Moszkvába egy kis bevásárlására ilyenre váltott jegyet, hogy megtegye azt a hozzávetőlegesen 300 kilométert ami a két város között van. Ezt az elektricska tervezői is annyira bagatell távolságnak tartották, hogy WC-t egyáltalán nem terveztek a kocsikba. Na nem is nagyon kell ez akkor ha mondjuk 300 km/óra sebességgel száguld de bizony ez az út eltartott 5-6 órát is. Én jónéhányszor utaztam rajta Moszkva környéki dácsákra (nyaralókba), most már be merem vallani mert elévült, ez ugyanis nem volt szabad különleges engedélyek nélkül, szóval gyakran utaztam velük, tényleg nem láttam WC-t. Sokszor felmerült bennem mi van ha netán pisilni kell, vagy ne adj Isten az ember érzi azt a bizonyos speciális jelzést a hasa felől ami után többnyire rémülten tekergeti a nyakát és szemeivel mohón keresget egy lehetőséget, mert tudja perceken belül nagyon nagy szüksége lesz egy nyilvános WC-re. Hát itt tekergethette szegény. Lehet, hogy volt mégis WC valahol csak mi béna és puhány külföldiek nem tudtunk róla? Nem tudom. Vagy ilyenkor leszállt a következő állomáson? Ez is meglehet. De hogy nem volt könnyű helyzetben az is biztos. :)
