Morgómedve

Bankban (2)

Ez jutott eszébe most is amikor megállt az ajtóban és szemrevételezte a biztonsági őr vitatható fehérségű ingét. Szeme a sorszámosztó automatát vette szemügyre. Ugyanaz volt mint legutóbb, mikor egy utána jött nőt kért meg, ugyan mutassa már meg hogy is kell használni. A nő készségesen nyomogatta a gombokat, talán mondott is egy-két szót aztán sitty-sutty már tépte is le a sorszámot természetesen az ő előttit. A férfi rájött, hogy átverték, de hiába morgott félhangosan, piszakafa formájú alakjával már messze járt. Az Isten nem ver bottal, gondolta elégedetten mosolyogva a férfi a lapos, összaszott fenék láttán majd tanulmányozni kezdte a menűrendszert. Háta mögött gyűlt a sor, némi morgás is volt tapasztalható mire megtalálta a megfelelő menűpontot és megnyomta a gombot. A számot letépve foglalta el helyét.

Ez alkalommal viszont okosabb volt. Belépve nem balra, a sorszámosztó automata felé fordult, hanem az első pultnál üldögélő ügyintézőhöz akinek elmondta mi járatban van és már hallotta is a választ, miszerint neki a Lakossági betétek közül a Lekötött betéketeket kell választania. Mikor meglátta a teljes képernyőt betöltő menűsort áldotta eszét, hogy előtte tájékozódott.
Pillanatok alatt megkapta a sorszámot és tétova léptekkel indult meg egy kényelmes bőrfotel felé.
A sorszámról megtudta, hogy abban az ügyben amiben ő jár tizenegyen vannak előtte.Tizenegy az sok ember így előhúzta a megyei lap aznapi számát. Mint mindenki ő is hátulról kezde lapozni. Ezzel az oldallal hamar szokott végezni, itt csak a jobb felső sorban pózoló lányokat szokta megnézni. Ahogy ő szokta magában nevezni: a nap nőjét. Mindig elgondolkozott rajta, hogy ezek a lányok miközben majdnem mindenük ki van mind a barátjának szeretne örömet okozni a felvétellel. Hát, hogy a barátjának örömet tud-e okozni nem tudom, - gondolta a férfi -, de gyanítom másoknak igen, aminek viszont a barát nem biztos, hogy örülne.

Az utolsó három oldallal hamar végzett, kicsit unta is az olvasást, inkább nézelődött. Először az ügyfeleket vette szemügyre. Egyrészük nyugodtan ült és olvasgatott míg mások, többnyire magabiztosnak látszó férfiak túl az ötvenen vagy hatvanon elegáns mappákkal a hónuk alatt gondterhelten sétáltak. Zsebükből kilátszó sluszkulcsra fűzött riasztó hatástalanítók márkás autókat sejtettek. Volt a harmadik csoport akik a bejáratnál álltak és nem mozdultak el onnan akkor sem ha akadt éppen ülőhely az ügyféltérben. Időnként a hátsó irodákból csinos alkalmazott érkezett, odalépett valamelyik ügyfélhez. Mosolygós csevegés következett, papírok aláírása, jólöltözött slusszkulcsos hatvanasok boldogan mosolyognak, komolyan hiszik, hogy a csábos mosoly a sármjuknak szól, pedig csak a pénzüknek meg a főnöknek aki szúrós szemmel ellenőrzi az egész termet.

A férfi szivesen megnézte ezeket a lányokat, szépek, jó formájuak voltak, mosolygósak és kivétel nélkül mind jól volt eleresztve a testi adottságokat illetően. Mintha a felvétel egyedüli kritériumai a nagy mellek lettek volna. Nyilván nem ez volt, de egyetlen "kakukktojást" sem látott az alatt a röpke óra alatt amíg a bankban üldögélt.
(Folytatása .következik)