Újra itthon vagyunk. Selmec verőfényes napsütéssel fogadott bennünket dunaújvárosi, miskolci és soproni diákokat, az idősebb generációt képviselő egykori hallgatókat, mindnyájunkat akik úgy döntöttünk hagyományainkhoz híven ezt a hétvégét Selmecbányán töltjük. Jól éreztük magunkat. Az éttermekben, sörözőkben szeretettel fogadtak bennünket. A Böhm-féle vendéglőben a Beef-Stroganoff knédlivel ez alkalommal is kiváló volt, a világos és barna söreik nemkülönben. A felvonulás alatt a helybeliek számtalan esetben megtapsolták a vidáman éneklő és felvonuló magyar küldöttséget. Néhány beszólásról is beszámoltak az elől zászlókkal vonuló hallgatóink, nyilván a zászló válthatta ki néhány alulképzett helybeliből az indulatot ellenünk, magyarok ellen. Ezek száma elhanyagolható és szóra sem érdemes. Nyugodtan mondhatom Selmec illendő szeretettel fogadta a hagyománytisztelő küldöttségünket.
Pénteken délután az OMBKE delegációval közösen megkoszorúztunk 4 professzor sírt, majd az Óvárban a honvéd szobrot. Ezt követően megebédeltünk, néhágy korsó sört is legurítottunk, de fél 7-kor fegyelmezetten ott voltunk a felvonulás kiinduló helyén. Szépek voltunk amint a régi selmeci nótákat énekelve nyolcasával kart-karba öltve haladtunk előre a Szentháromság tér felé. A felvonulás befejeztével gondtalan sörözés kezdődött Selmec összes sörkimérésében. Itt sem történt semmi atrocitás. Másnap reggel az egész magyar delegáció a Múzeum (Kammerhoff) udvarán megnézte a csillét és a rönköt amit a hallgatóink augusztusban toltak el Miskolcról illetve Sopronból. Kis ünnepséget rögtönöztünk a csille- és rönktolók tiszeteletére. Énrám is jutott a dicsőségből, pedig az igazi hősei ennek a nyári akciónak a hallgatók voltak. Ezt követően a hallgatók mindenféle szabadidőd programokon vettek részt, én meg a magyar delegáció vezérkarával a Polgármesteri Hivatalba mentem ahol Selmec polgármestere Marian Lichner Úr fogadta a magyar delegáció vezetőit. Itt sem kerültek szóba a nemzetiségi konfliktusok, békés, barátságos légkörben beszélgettünk és ittuk meg a pohár vörös-, illetve fehér borunkat.
Este szakestélyt tartottunk mi bányászok és kohászok, de vendégként részt vettek 36 éve végzett gépészek is. A mai nap már laza volt, délelőtt Kálvária domb, alternatív prokramként szolíd kocsmázás azoknak akik már sokszor látták, fényképezkedés az Ajkadémia lépcsőjén és indultunk haza. Útközben egy ebéd a zólyomi restiben és 4 felé futottunk be az Egyetemvárosba.
A hallgatók készítettek sok képet, ha majd lesznek felpakolok néhányat valahová.
