A Böhm féle étteremtől a felvonulás kiindulási pontjáig gyalog úgy 40 parc az út. Lefelé lejt ugyan , de mégiscsak 40 perc körül van. Persze csak akkor ha az ember nem néz be egy-egy kocsmába, hogy szomját oltsa valami jófajta söröcskével. Ilyenkor mindenféle maskarák is részt vesznek a felvonuláson amiket mi csak részben szoktunk látni mivel amikor az ember felvonul nem lát semmit az előtte vagy mögötte történtekből.

Én is csak azért láttam mert közeledve a Salamander Hotelhez kiléptem a sorból, hogy azzal az egy szál kis szütyőmmel elfoglaljam a szállásomat. Ha meg már elmentem a zászlóvivők mellet megkérdeztem hogy vannak, hát az egyik lányka mondta, köszöni jól de sürgősen wc-re kéne menni. Sebaj mondom, menjünk! És mentünk. Illetve előre rohantunk, hogy nagyon ne maradjunk le a magyaroktól. Nem is nagyon maradtunk le, mire elfoglaltam a szobát meg elintéztük ami már szorított mindkettőnket siettünk is vissza. Épen előttünk mentek el a mieink, könnyű volt csatlakozni hozzájuk. Na így láttam egy kicsit abból mi minden van ebben a menetben rajtunk kívül.

Egyébként szépen fegyelmezetten vonultunk. Elől a zászlóinkat vitték a hallgatók, azután következett a magyar delegáció vezérkara, ezt követően az OMBKE delegáció tagjai és az egyes vállalatoktól érkezett vendégek majd a hallgatók az utódintézményekből. Nem vall nagy előzékenységre, hogy mi magyarok voltunk az utolsók a menetben. De nem érdekes, nem ez a lényeg.
Szépek voltak a hallgatóink egyenruháikban. Nagyrészt a közös hangot is megtaláltuk az éneklésben, a selmeci polgárok nagyon sok esetben tapsoltak meg bennünket. Éreztük, hogy az amiről az utóbbi időben hallottunk Selmecbányára nem jellemző. Egy-két bunkó megnyilatkozástól eltekintve amit a zászlók válthattak ki, a béke szigete volt nekünk Selmec. Ja igen, volt azért valami. Előző nap egy fitalaembert ért incidens, egy soproni hallgatót. Hát sajnos ez tény ezen nem lehet változtatni. De összességében a béke és a nyugalom volt jellemző.

A felvonulás végén megvártuk a hallgatókat akik elvitték a zászlókat a Grand Matej szálloda portájára és kezdetét vette a jó hangulatú sörözés. Fogyott a vágott sör, ami egy selmeci specialitás, fele világos, fele pedig barna sör, de úgy hogy ne keveredjen össze. Hasonló a Bloody Mary-hez csak ott ha jól emlékszem paradicsomlé, vodka, citromlé és fűszerek a dolog résztvevői.
Én meg elballagtam egy baráti vacsora helyszinére ahol egy jó órácskát töltöttem el majd elindultam a szállodába...