Mint tudjuk, a mosonők korán halnak, a korosodóbb férfiak meg korán ébrednek. Mivel én nem a mosónők kategóriájába tartozom viszont sajnálatos módon a másikba igen, így korán ébredtem ma is. In konkretó, ahogy egykori főnököm mindig szokta volt mondani 4 után pár perccel. Egyébként gőzöm nincs, hogy ez az "in konkretó" honnan származik, milyen nyelven van meg hogy egyáltalán így kell-e leírni de valljuk be, olyan jól hangzik. :)

Na szóval summa summárum ma korán ébredtem, nyilván a Sportnap okozta izgalalom miatt. Merthát ma Sportnap van az egyetemen, a tanítás átmenetileg szünetel.

Érdekes, bennem ez a Sportnap mindig gulyásfőzésben, az azt követő eszegetésben és sörözésben rögzült, pedig valahol a háttérben mint az egyetemi újságból később mindig megtudom sport megmozdulásokra (futás, labdajátékok stb.) is sor szokott kerülni. Tehát a mai napon egy Sportnap van az egyetemen, amikoris hallgatói csapatok versenyeznek az első helyért. Része ennek egy gulyásfőző verseny is. A hallgatók tanárokat és dolgozókat is meghívnak csapatukba, én mindig el is szoktam jönni.

Ennek is köszönhető, hogy most már hajnalok hajnalán írogatom össze mi minden is kell ahhoz, hogy egy igazán kiváló gulyásból nyújthassunk át némi kóstolót a déltájban körbejáró szigorú zsűri tagjainak. Gondolom a kedves olvasó kitalálta, hogy nem a zsákbanfutásban fogok jeleskedni. :) Nem, nem, azok az idők még nem jöttek el. Bár kétségtelen némi átalakulások tapasztalhatók gondolkodásomban. Tegnap mikor a Metróban megvettem a 2 kiló vaddisznó apróhúst a szabadon választott főznivalónkhoz, mert ha már úgyis ki kell egészíteneünk azt a 2 kiló húst amit kaptunk akkor már miért ne valami kuriózummal lepjük meg ízlelő bigyóinkat ott a nyelvtájékon? Szóval tegnap közel sem mentem a disznósajtokhoz, parsztkolbászokhoz, a pápai sült császárra is csak egy futó pillantást vetettem miközben megcéloztam a kefír- és sajtrészleget.

Igen, jól sejti a nyájas olvasó itt bizony megint egészséges eletmód készülődik, mindenféle önsanyargatásokkal. A dolog odáig fajult, hogy tegnapelőtt beruháztam egy fürdőnadrágra is azért, hogy hetente legalább háromszor úszni járjak. Tehát a helyzet határozottan komoly, akárhogy is nézzük.

Visszatérve az ennivalókhoz, itt mindig minden csapatnak főznie kell egy gulyást, ehhez a szervezők 2 kiló disznóhússal járulnak hozzá. Dehát mi leszünk vagy negyvenen így minden évben főzünk kiegészítésül egy kis vadat is amit már hagyományosan én viszek. Ma is így lesz, már enged is ki a hűtő legasó polcán.

Arról, hogy hogy sikerült a nap meg a gulyás talán holnap írnék. Egy viszont biztos: hála a Morgómedve olvasóknak pirospaprikára nincs gondunk, ha akarnám 3 félét is tehetnénk bele . :)