Tegnap sokáig dolgoztam, 8 is volt mire hazaértem. Így hát a bérletvétel az uszodába elmaradt, ma hajnalban nincs hová rohanni így aztán írok pár sort.

Érdekes volt tegnap reggel a buszon megfigyelni az embereket. Tisztára úgy éreztem magam mint a nyolcvanas évek elején az esti órákban Moszkvában a Metrón. Az emberek magukba roskadva ülnek, olvasni való embert is csak egy-kettőt látni. Ülnek és néznek maguk elé. Ugyanezt éreztem tegnap hajnalban is. Üldögélek és nézelődöm...

Most felszáll egy 20 év körüli lány. Álmos, fáradt szemekkel, olyanforma állapotban, hogy lerí róla, 10 perce még éppen magára kapva valamit sminkelte magát a fürdőszobában, hogy gyorsan belebújva nadrágjába, blúzába máris rohanjon a buszmegállóba. Aztán beér valami hivatalba, itt megissza az első kávéját és ettől majd magához tér. De egyelőre még csak leül nem messze tőlem és ő is magába roskad.

Most 60 körüli házaspár nyomul a forgó felé, velem szemben jönnek, a férfi barna öltönyben, hátán talán unokáktól örökölt hátizsák, kezében régi divatú lila táska, olyan hosszú fazonú, két füllel. 1967-ben katona koromban én is ilyenben vittem hátizsák helyett a babkonzerveimet meg a lőszerem egyrészét mert rajtam kivül álló okokból ellopták a teljes szerelvényemet. Hát az is jó volt. Ott álltam a hátralévő mintegy 8 hónapra egyszál géppisztollyal, kissé tanácstalanul az ügyeletes tiszt előtt. Egyszer majd elmesélem, de most térjünk vissza az idősödő házaspárhoz. Elől a férfi öltönyében, rajta hátizsák, kissé groteszk látványt nyújt, kezében soporttáska, mögötte hasonló korú asszony, rövid dauerolt hajjal, bár ezt a dauert is elég régen rakhatta bele Pirike a szomszédból, de azért rendezettnek látszik. A fiatal lány rögtön feláll, akármitől is ilyen álmos kap tőlem egy hatalmas piros pontot. A házaspár kicsit tanakodik, végül a férfi ül le, persze hátán a hátizsákkal, emiatt csak úgy "félfenékkel" tudja megülni a széket. Zakója gombajai megfeszülnek ahogy begombolva viseli. Ölében szorongatja azt a fertelmes szinű sporttáskát.

Nyilván az asszony sokszor gondolt már rá, hogy kéne a papának egy új öltöny, dehát nem nagyon telik rá ha rendszeresen el akarnak utazni a gyerekekhez kicsit megszeretgetni őket is meg az unokákat is. Ilyenkor aztán mindig ráköti a papára, hogy majd ne gombolja be a zakót, de a papa mindig begomblja, ő meg nem győzi a gombokat újravarrni. Mint ahogy most is, ráadásul a nyakkendő nélkül viselt fehér ingre (amely még divatosnak is lenne nevezhető ha lezseren kigombolná) még egy mellényt is felvett ami tovább növeli méreteit. Egyedül rajtuk nem látszik a hajnali álmosság. A nő szól, a férfi mosolyogva válaszol, erre az asszonyka is elneveti magát. Igazán öröm nézni, hogy itt van 2 ember az ősrégi divatú kinőtt ruháikan, az együtt töltött 40 évükkel ezen a hajnali órán, és ők nemhogy nem szólnak egymáshoz, hanem mosolyognak, sőt nevetnek. Istenem de jó ilyent is látni. :)