Néhány nappal ezelőtt akartam írni erről az uszingálásról, de a kissé vadóc ló, a Csimbi kiütötte.
Tulajdonképpen az úszásról akartam írni ami már többé-kevésbé rendszeresenek mondható. Bár legyünk őszinték, inkább kevésbé. :) Persze mindig nyomós okaim vannak arra, hogy ne menjek. De hétfőn viszont voltam. Csendben úszkálgattam, közben figyeltem az uszoda életét. De még megemlítem, hogy a hajnali bérletesek a bizalom újabb jelével szembesülhettek. Ugyanis a ruhaakasztókra felrakott ruhákat már nem csak beakaszthatták az ott ücsörgő alkalmazott vigyázó szemei előtt hanem hanem hétfőn már alkalmazott sem volt. Szinte meghatotta az embert ez a határtalan bizalom.
Visszatérve az uszoda nem túl meleg vizéhez, csendben róttam köreimet a medencében keresztben. Azért keresztben mert úgy vannak kifeszítve ilyen kötelek amiken olyan műanyag bigyók vannak. Úszhatnék hosszában is, de akkor pillangó uszásban kellene, és mindig akkor kéne víz alá buknom amikor éppen jön a kötel. Dehát én nem is tudok pillangózni, gondolom én, és úszom tovább mellúszásaban. Mellettem idősebb úr az úszószemüveges és fürdősapkások kasztjából, úgy 70 éves lehet, imád sokat beszélni, mindenkit ismer, mindenkit megszólít. Mikor eggyel arrébb költözik a mélyvíz felé előzékenyen felajánlja, hogy menjek át az ő helyére. Aztán mikor befejezi elköszön tőlem is kellemes uszingálást kívánva. Uszingálás? - hőkölök hátra meglepetten. Ez az én reggeli egyórás önsanyargatásom neki csak uszingálás? Még jó, hogy nem uszingálgatás. Még az öltözőbe menet is csak dohogok magamban ahelyett, hogy arra ügyeltem volna hogy a vizes talpammal meg ne csúszzak az egyébként elcsúszásra hajlamosító padlón. Igy aztán el is csúsztam, nem vészes a dolog de még most is fájdogál hátsó felem meg a könyököm amire ráestem. Még jó, hogy nem látta senki. :) Naja, a szépséget nem adják ingyen. Pedig adhatnák. :)
