Tegnap én is hazamentem a falumba. Szüleim, nagyszüleim sírjára vittem virágot, mécsest, koszorút. Úgy ahogy illik. Felrémlettek előttem gyermekkori emlékeim amikor Mindenszentek nem volt ünnep, este iskola és munka után mentünk ki a temetőbe. A temető parton volt, tőlünk szépen látszott a milliónyi gyertya fénye. Szép volt látni. Aztán közelről is, a sötétben ünneplőbe öltözött emberek álltak a gyertyákkal kivilágított sírok előtt csendben és gondolkoztak. Mi gyerekek kiscsikó módjára próbáltunk ugrabugrálni, szaladgálni, de hamar csendre intettek bennünket. Érthető volt felszabadultságunk hiszen mi még nem ismerhettük azokat akik lent feküdtek, akikért a gyertyák égtek.

Mennyivel másabb ma ez az ünnep. Ma az emberek jobbára délelőtt mennek ki a temetőre. Alkalom ez arra is, hogy kicsit hosszasabban meg-meg álljanak egy egy ismerőssel, távoli rokonnal szót váltani.

A sírhoz érve is megáll az ember és megannyi emlék tör elő. És a hála, mert a szüleim annyiszor siettek segítségemre mikor bajban voltam, rájuk mindig számíthattam. Még akkor is amikor rossz voltam. A büntetésemet megkaptam, elviseltem, aztán együtt követtünk el mindent, hogy a következett anyagi vagy erkölcsi károkat helyrehozzuk. Ápám is szegény első szóra utazott a világ végére Hódmezővásárhelyre, akkor még annak számított személy vonattal, keresztül az Alföldön, hogy megbeszéljük a dolgot, mikor úgy nézett ki nem szerelnek le és nem engednek egyetemre egy kissé felfújt őrszolgálati vétségért. Igaz segíteni nem tudott, de legalább éreztem velem vannak a bajban is. Vagy mikor szegény anyám számtalanszor fogott össze velem, hogy apám ne tudja meg apróbb kis "gaztetteimet". Aztán volt, hogy megúsztuk, volt, hogy együtt "szorultunk" ahogy felénk mondták. Azaz apám mindkettőnket megrótta ilyenkor, napokig "mosolyszünet" volt.

Nem voltam egy puszilkodós fajta, a családban sem puszilgattuk egymast gyakran. Ha elmentünk valahová hosszabb időre, vagy megjöttünk akkor dukált a kölcsönös puszi. Nem mondogattuk egymásnak, hogy "szeretlek", enélkül is tudtuk szeretjük egymást mi a családunkban, és mi vagyunk a legfontosabbak egymásnak. Remélem szüleim tudták enélkül is mennyire szerettem őket. Ha nem, akkor most innen is üzenem nekik. :)