Délelőtt kiugrottam a KGST piacra amit persze ma már nem így hívnak. Mi miskolciak mindig is Zsarnainak hívtuk. Azért mert a Zsarnai telepen működik. Sajnos a régi nemzetközi életnek nyoma sincs már. Először jó 15 éve az ukránok tűntek el. Hej, de sok jó szerszámot miegyebet megvettünk tőlük annakidején. Azután eltünedeztek az erdélyiek is. Ma az eladók szinte teljes számban magyar viszonteladók. Az ördög tudja honnan szerzik be áruikat. Meglepően sokan voltak eladók is, vevők is. Én ezer éve nem jártam ott, megfodult a fejemben, hogy lehet, hogy nincs is már Zsarnai. Volt hálistennek. Árulnak itt mindent.
Én például mindjárt lecsaptam egy sípolós teáskannára. Persze nem mindig sípol, csak ha már forr benne a víz.:)
Elődje csúfos véget ért. Az is sípolós volt de egyszer elfeljtettem lehajtani a kiömlő nyílásnál a tetejét amin az a picike lyuk van és megtörtént a baj. Szokás szerint elvonultam, hogy majd sípol ha felforrt a víz, hát nem sípolt. Naná, hogy nem. Jó néhány száz bar nyomás kellett volna ahhoz, hogy ezen a 20 mm-es nyíláson is sípoljon.:) Persze hogy szétégett az egész mire a szagra kimentünk a konyhába. Ezután egy ideig lábasban (de legalább mindig ugyanabban) melegítettem a tea- és kávé vizet míg ma megajándékoztam magam egy szép fényes teafőzővel. Sajnos ennek sorsa is megjósolható, ugyanis nagyon halkan sípol. Ha nem állok mellette akkor meg sem fogom hallani. Márpedig nem fogok. Ha szerencsém van karácsonyig elégetem és akkor a rokonság vehet egy másikat. :) Úgyis mindig azzal bombáznak, hogy mit vegyenek? Mit, mit? Hát teafőzőt.:) Úgyis kéthetente bánok el egyel-egyel.:)
Vettem még ceruzaelemek garmadáját bagóért, és egy jó kis papucsot. Nagyon otthonos benyomást keltett, biztos vagyok benne földöntúli dolog lesz belebújtatni napi loholástól megfáradt lábaimat.
Legalább annyira mint Eldar Rjazanov neves szovjet filmrendező filmjében Borisz Jelcin mikor hazaballagott munkából kilencedik emeleti panellakásába és hű felesége hozta elébe kedvenc papucsát az előszobába. Nagy élmény volt látni: Jelcin mint ember. Mint közönséges halandó aki panelben lakik és felesége hozza elébe papucsát mielőtt leülne konyhaasztalhoz bevágni egy jó adag káposzatlevest. Na persze előtte szto (száz) gramm vodka. Gondolom a film forgatás befejeztével kiköltözött újra Moszkva környéki dácsájába ahol azért mégiscsak kicsit tágasabb volt. :) És már ott latolgatta elnökválasztási esélyeit. Azért bízom benne, hogy a nevezetes papucsot is magával vitte. Ehhez ebben a korban már ragaszkodni szokott az ember.
Ezután elugrottam a Metróba ha már ilyen közel voltam. Itteni élményeimről inkább holnap írnék, elég hosszúra nyúlt ez a zsarnais beszámoló. Lepihenek kicsit. :)
