Végső esetben mára igértem a folytatást, persze nem ilyen késő estére, de sajnos nem volt könnyű napom, most értem haza az egyetemről. Igaz nem zh-javítás meg ilyesmi volt a program, szakestélyen voltam, de igaza van a kommentben íróknak. Az igéret szép szó ha megtartják ugy jó. Elnézést kérek azoktól akik ma hiába klikkeltek a Morgómedvére. Igazán sajnálom.
És ezekután kis késéssel ugyan, de nézzük mi is történt ezzel a kulcscsal. :)

Elfoglaltuk helyünket egy szép lakosztályban a festői fürdőhelyen Aspravoltán. A sógorék az egyik szobában mi a másikban, vagy talán több szoba is volt, nem emlékszem már. Mikor a helyi magyar idegenvezetők vázolták a lehetőségeket kirándulásokra mi rögtön beneveztünk többek között egy Thessalonikibe való kirándulásra. Eljött az indulás napja. Bitang korán kellett kelni. 5-kor már indult a busz, és az én dolgom volt bezárni a házat magunk után. Be is zártam és rohantunk a buszhoz, felültünk és elindultunk a kikötőváros Thessaloniki felé.

Én már akkor is olyan mindig mindent ellenőrző fajta voltam. Na mondom, megnézem megvan-e a kulcs. Benyúlok a zsebembe, semmi. Benyúlok a másikba is, ott is semmi. Végig kerestem minden zsebemet nem találtam. Persze éngem már körülállt mindenki a kis csapatunkból, velem együtt heten voltunk. A buszon meg még rajtunk kivül talán egy fiatal pár és a magyar idegenvezető. Én már százszor átnéztem a zsebemimet a kulcs sehol nem volt.

Egyébként leginkább azért voltam pánikban mert ha az úton esett ki akkor már régen kirámolhatta valaki a pár méterre lévő házat. Benne volt mindenünk, többek között pénzünk nagyrésze is.  Egyere idegesebb lettem, ujra és ujra atnéztük a zsebeimet. Végül úgy döntöttem levetem a farmert és úgy nézzük át nyugodtan. Ekkor érkezett meg hátra az idegenvezető, egy 22-24 év körüli ifjú hölgy, hogy mi a baj, mert a sofőr rendkivül nyugtalan, nem tudja mi történik itt hátul. :) Én meg ott állok gatyában, kezemben egy elég viseletes farmerrel. Elmondtam neki, és megkérdeztem nem akarja-e ő is átnézni a zsebeimet, de köszönte nem akarta. Ekkor döntöttünk úgy hogy egy buszmegállóban megállítja a buszt és én egy menetrend szerinti járattal visszamegyek aztán vigyázok a házra ha még nem rámolták ki. Úgy gatyában mégegyszer átnéztem a zsebeket és mit ád Isten, megtaláltam a kulcsot. A jobboldali zseb mögötti kis zsebben húzta meg magát. Most vagy nem tudtam, hogy ott is van zseb, vagy idegességünkben senki nem nézte, de ott volt. Így megnyugodott mindenki, a sofőr is akinek gondolom halvány gőze nem volt arról mia fenét csinálunk mi ott heten a busz végében. :) Én például gatyában, kezemben egy farmerrel::)

Hát ez a rövid történetecske jutott eszembe mikor pénteken a mobilomat kerestük a Gyöngyös felé tartó buszon.:)