Elméláztam kicsit azon a 12 évvel ezelőtti görögörszági nyaraláson. Tulajdonképpen mi azért vittünk annyi cuccot mert nem kellett cipekedni. Kocsival vittük ki a Felvonulási térre, onnan busszal a célállomásig, tudtuk a ház a közelben van, nyilván ott sem volt várható sok cipekedés. Meg hát voltunk heten, a busz 12 %-át mi tettük ki. Gondoltuk jut hely a csomagtartóban bőven.:) Arra meg igazán nem gondoltunk, hogy homokszem kerül a gépezetbe és egyedül cipelek majdnem mindent a buszhoz jó 200 méter távolságra mert a többiek nehezen találtak taxit. :)
Végülis 25 óra buszozás után megérkezvén beestünk az ágyba aztán mikor felébredtünk el is feledtük az egészet. Éltünk mint Marci Hevesen. A közelünkben volt egy ABC, Amstel sör mindig volt, persze jó hidegre lehűtve, Cola, Fanta szintén. Vittünk egy halom konzervet amiből apróbb-nagyobb trükkökkel egész jó főtt ételeket varázsoltunk. De azért vágytunk "igazi" főtt ételekre is igy időnként be-betértünk egy-egy vendéglőbe is. Imádtam a roston sült bárányt, mindig ezt ettem.
Hát az egyik étteremben jó volt a pincér. :) Leejtette a colás üveget, ami nem tört össze ugyan de gyorsan felkapta és elment, hogy kicseréli. Jött is vissza pillanatokon belül egy látszólag másikkal, hát hamar lebukott szegény, hogy nem cserélte ki mert mikor kinyitotta, csak úgy spriccelt ki belőle a cola szanaszét.:) Mint mikor felrázódik az üveg.
Aztán tovább nőttek igényeink, úgy döntöttünk, hogy disznópörköltet főzünk. Húst könnyen vettünk, akkor ugy 700 Ft volt magyar pénzben egy kilónyi lapocka. Egyedüli gondot a tejfel okozta. Mert akkor már vérszemet kaptunk, nem elégedtünk meg sima pörkölttel, tejfelt is akartunk bele. Persze gasztronómiailag a dolog nonszensz, nem paprikás csirkét csináltunk, na mindegy erre vágytunk. Elkezdtünk tejfelt keresni. Angolul millió helyen próbáltuk elmondani mit akarunk.
A dolog azért is nehéz volt mert nem is tudtuk, hogy készül a tejfel. Én annyit tudtam, hogy gyerekkoromban kiskanállal mindig lelopkodtam a kancsóban azt a 2-3 miliméternyi tejfölt ami keletkezett, nagyanyám meg kergetett fakanállal a kezében a kert végéig mikor észrevette. Gyanítottam, hogy nagyipari módszerekkel nem teljesen igy készülhet. Na mindegy, valahol aztán azt mondta egy eladó, hogy amit keresünk azt kréma galaktosznak hivják - ha jól emlékszem - de neki nincsen. Innen már egyszerű volt a dolog: kréma galaktoszt kell keresni. Találtunk is hamarosan, boldogan vittük haza az apartmanba. Mindenki főzött. Volt aki a húst mosta, volt aki sörért szaladt, mások hagymát tisztítottak, paprikát paradicsomot mostak, égett a kezünk alatt a munka. Ínyünk egyre inkább vágyott az ismerős ízek után. Eljött az ideje a tejföl hozzáadásának. Én valahogy úgy éreztem meg kéne kóstolni. Meg is kóstoltam. Hát csak picit tévedtünk. Az bizony tejszín volt. Ezt bizony nem tettük bele. De azért enélkül is jó étvággyal zabáltuk tele magunkat disznópörkölttel és itthonról vitt szarvacskával. Uborkasalátával. Jéghideg Amstel sörrel. Ebéd után pedig egy igaz nescafét ittunk igazi görög tejszínnel. Azaz kréma galaktossal.:) Annyi hasznunk azért volt belőle, hogy igazán finom kávékat ittunk ezután. Azt hiszem enélkül nem adtunk volna ki pénzt tejszínre.:) Itt a vége fuss el véle! :)
