Hallgatom a rádiót, TV-t, olvasom az újságot és minduntalan találkozom a "lánglovagok" és "taláros testület" kifejezésekkel. Aztán elmélázok rajta, hogyan is keletkezhetnek a közhelyek? Amiket mint tudjuk, nem igazán ildomos használni. Nem szép, művelt ember kerüli is. De térjünk vissza az előbbi két kifejezéshez.
Nyilván mikor először leírták vagy kimondták újdonságnak hatottak. Ízlelgettük, talán ki is mondtuk magunk elé, dicsértük a kitalálóját. Az egyik felmagasztalja azokat az embereket akik életüket is képesek áldozni azért, hogy embereket mentsenek meg a tűzhaláltól. Igazán lovagi cselekedet és miután a lángokhoz kötődnek miért is ne lehetnének lánglovagok? Aztán teltek-múltak az évek, a gyakori emlegetéstől unalmassá, idegesítővé vált ez a szó, egyre inkább a kevés szókincsű, fogalmazásban nem igazán kiemelkedő tehetségű hírszerkesztők próbálták velük "feldobni" a tudósítást. Igényes szerkesztő ma már inkább írja le a tűzoltó szót mint az unalmas, elcsépelt lánglovagok-at.
Ugyanez mondható el a "taláros testület"-ről is, ami ugye az a tanács amelyik ítélkezik a bíróságokon. Kezdetben ez is tiszteletet sugallt, tekintélyt adott a bíróságnak. Ma már bizony ez is közhely, amit művelt ember nem igazán használ. Ugyanúgy mint a biciklire kitalált "drótszamár" szó. Ez ráadásul még nem is fedi a valóságot. Még élénk fantáziával sem tudjuk a merev csővázak helyett a drótot elképzelni. És miért éppen szamár? Azon sűrűn megyünk valahová? Hát akkor már inkább drótló, de ez is butaság. Ne is foglalkozzunk velük. Ezek a kifejezések közhellyé váltak mára már, és jobb kerülni őket.
Egyszer órán végeztem valamivel, talán egy illusztrációnak szánt feladattal, és azt találtam mondani, hogy "Na, ez is megvan, mégsincs este". És rögtön el is szégyelltem magam. Ezután pedig elkezdtem beszélni a közhelyekről és a hallgatók érdeklődéssel hallgatták. Én meg a bevezető után jól ismert közhelyeket akartam mondani de alig jutott eszembe. Öt vagy hat darabot tudtam összeszedni nagyjából. Több az Istennek sem jutott eszembe. És elcsodálkoztam. Én, aki elég olvasottnak tartom magam csak ennyit tudok összeszedni? Azokból amikből Hernádi Miklós író és szociológus 430-oldalas könyvet tudott összeállítani? Ugyanis ő jelentetett meg 1985-ben Közhelyszótár címmel egy kiváló gyűjteményt a közhelyekből. Törtem a fejem, törtem de több nem jutott nagyhirtelen eszembe.
És itt hívom játszani a Kedves Morgómedve Olvasót. Ugyan tessenek már egy darab papírral leülni és közhelyket összeszedegetni, vajon mennyit sikerül? Beküldeni nem kell de a kommenteknél akinek kedve van megírhatja mennyit sikerült.
Példaképpen kimásolok néhányat a fenti könyvből:
Csendőr szó kapcsán: Ha végigment a falun ott aztán egy pisszenés sem volt
Csillagok szó kapcsán: Nem hazudnak
Csíra: Csírájában kell elfojtani az ilyesmit...
Jó idő: Ki kell használni...
Jogosítvány: Mert minden hülyének adnak
Kukac: Nem baj, legalább egy kis húst is eszünk
Németek: Elveszítettek két világháborút mégis úgy élnek mintha megnyerték volna
Paks: Az atomerőmű és a halászlé városa stb. stb.
Jó gyűjtögetést! :) És kellemes hétvégét! :)
