Hallgatom a Híreket és hallom, hogy kiraboltak Miskolcon egy patikát. Ez vagy azt jelenti, hogy egyre ágrólszakadtabb rablóink lesznek, vagy azt, hogy egyre inkább emelkednek a gyógyszerárak és már patikát is érdemes kirabolni. Vagy mindkettőt.
Mindenestre mikor annakidején a 70-es évek táján vettem egy doboz Demalgon-t 2 Ft-ért nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a patikák is a rablók célpontjaivá válnak. A rabló állítólag 300 000 forintot vitt el. Hát ez nem túl sok. Nem sok Viagra meg Ciális fogyhat Diósgyőrnek ezen a részén. Igaz a patika is kicsit kieső helyen van ha az, amire én gondolok. Hiába no, változik a világ.
Például olvasom a reklám újságban, hogy igazi s ü t é s á l l ó baracklekvár kapható. Nofene! Az eddigiek nem voltak sütésállóak? Akkor csak lekváros kenyérnek voltak jók? Süteménybe már nem? Érdekes, amikor én gyerek voltam nekünk csak sütésálló baracklekvárjaink voltak. Amik mellékesen kenyérre kenve is ízletesek eledelnek számítottak a reggeli meg ebéd között csak úgy éppen bekapni valamit. Igaz, sajátos módon készültek. Például a barackfánkon termett a szép sárgás színű sárgabarack mint alapanyag, a nap édesre érlelte de nyersen is isteni ízük volt. Az igazi azonban a friss barack lekvár volt. Izgatottan vártuk meddig kell még az üvegeknek a ruháskosárban dunsztolódni a dunyha alatt, mikor kerül már be végre a spejzbe ahonnan már elcsenhető egy-egy üveggel. Amit aztán, már a bűnjel eltüntetés miatt is gyorsan felzabáltunk a környékbeli gyerekekkel.
Legközelebb aztán anyám gyanúsan sokáig álldogált a polcok előtt és meg mert volna esküdni, hogy egyel több üveg volt. De ha római jogot nem is tanult, az azért tudta, hogy a büntetéshez a gyanú kevés. Azért óvintézkedésképpen csak felírta egy papírra mennyi üveg is van a polcokon. Aztán mikor egy újább üveg hiányzott, csak nehezen tudtuk meggyőzni, hogy nem jól számolhatta meg azokat az üvegeket, hiszen olyan sok üveg van ott. Vannak uborkások, lecsósak, hát tényleg könnyen elszámolja magát az ember. Anyám itt nevette el magát, viccesen megfenyegetett bennünket, majd szó nélkül kiment a kamrából. Valószínű ekkorra már eltelhettünk a baracklekvárral mert többé nem dézsmáltuk a kamrai készleteket.
Süteményben viszont még sokáig fogyasztottuk. Máig emlékszem teljesen úgy viselkedett a sütés után is mint egy baracklekvár. Nem folyt ki, egyben maradt és isteni íze volt.
Ezt találták volna fel újra? Hát persze, logikus. A kapitalista karvalytőke a mind magasabb profit érdekében biztos feltalálta a barack nélküli baracklekvárt. Biztos valami zselatinos izé lett belőle. Ami aztán a melegtől kifolyhatott. Aztán most újra feltalálták a spanyolviaszt, akarom mondani a sütésálló baracklekvárt. Szinte látom a feliratot: alapanyaga: sárgabarack. Juhhé! De jó! :))
