Kiesett a csavar a szemüvegemből. Hálistennek könnyen megtaláltam, csak le kellett néznem itt magam elé, ott feküdt a hasamon mintegy szégyenkezve hogy eme késői órán gondot kell, hogy okozzon nekem.
Hát igen, nem sokat fogyott mostanában, dehát nem is jutok el uszingálni sem. Ez az állandó megfázás meggátol abban, hogy végre megszabaduljak ezektől a fránya kilóktól. Ma is órán kicsit kijött az inegem a nadrágból, éppen csak egy picikét, sajnálattal konstatáltam, hogy az ingek nem nőnek a hasunkkal együtt. Mint ahogy sajnálatos az is, hogy a csap sem a hordóval. :) Dehát ez messzire vezet úgyhogy térjünk vissza a szemüvegemhez.
Szóval kiesett az a kis csavar belőle. Nem zavarna a dolog, ha nem esett volna le a szemüveg egyik szára is. Első gondolatom az volt, hogy nem vaksiskodom én már itt emellet a lámpa mellett. Majd holnap, napvilágnál megreparálom. Visszaraktam hát az orromra. Nagyjából középen van, nagyjából vízszintes is, de mégsem az igazi. Mert csak nagyjából az. Hatalmas sóhajjal előkerestem egy precíziós csavarhúzó készletet, még a KGST piacon vettem valamikor Egerben a vasúti átjáró mellett. Istenem, de sok jó dolgot megvettünk. Igaz, kissé ormótlan volt, meg nem európa uniós, ahogy manapság mondják sokmindenre, de mégiscsak jó volt és főleg olcsó.
Na szóval előkerestem a csavarhuzómat és elkezdtem visszaaszerelni a szárat. Persze ezek a fránya csavarok nagyon picik, az én ujjaim meg már eléggé alkalmatlanok az ilyesmire, így az istennek sem sikerült becsavarni. Legalább húszszor próbáltam meg, de nem ment. Végül a dolog gyorsan megoldódott. Ujra leesvén gellert kapott a hasamtól és valahol a sötétben az íróasztal alatt a lábamnál landolt a padlószőnyegen. Ezzel a dolog megoldódott. Ott aztán ma tényleg képtelenség megtalálni. Még holnap sem lenne könnyű. Addigra beletaposom a szőnyegbe, berugdalom az íróasztal mögé stb. Már-már feladtam a dolgot mikor eszembe jutott, hogy átmenetileg rögzíthető lenne a szár egy gemkapoccsal. Először egy teljes gemkapcsot tettem bele de kicsit hosszú volt, igazán nem nyújtott esztétikus látványt. Gyorsan levágtam belőle, finoman meghajlítottam, most már igazán kifogástalan látványt nyujt. Itthonra. Mert azért kilépni már nem lépnék vele. Arra van egy másik. Annak egy szára sincsen már. Viszont ez a nagy előnye. Jól elfér a kis autóstáskámban. Ha jól emlékszem ennek én törtem le a megmaradt másik szárát, hogy jobban elférjen. Ügyesen fel tudom ültetni az orrnyergemre, meg is marad, ideiglenesen jó szolgálatot tehet egy-egy árcédula elolvasásakor, menetrend tanulmányozásakor. Mondjuk a Háború és békét már nem ezzel kezdeném el olvasni. De megnézni ezt-azt kiváló. Bár elismerem komikus látványt nyujthatok vele.
Múltkor a Centrum áruházban nézelődtem télikabát ügyben. Megkaptuk ugyanis a 6.5 %-os béremelést, gondoltam kirúgok a hámból veszek egy új télikábátot. Ami nálam azért nem mindennapos dolog, jelentős mérföldköve életemnek egy-egy télikabát vásárlás. Bementem hát az áruházba, feltettem a szár nélküli szemüvegemet az orrnyeregemre és barátságos beszélgetésbe kezdtem a korombeli eladónővel, aki szegény alig bírta megállni, hogy ki ne robbanjon belőle a nevetés mikor vele szemben állva latolgattam a lehetséges fazonokat amiket el tudnék képzelni magamon az eljövendő évtizedben. Sajnos nem találtunk megfelelőt, igy levettem szemüveget és megköszöntem segítségét. Mosolyogva váltunk el, miközben szivesen beleláttam volna a fejébe. Egyébként olyasmi korú volt mint én, ha biztos lettem volna benne, hogy internetezik felhívtam volna figyelmét a Morgómra. Van egy gyanúm, hogy olvasómmá szegődött volna. :)
Egyébként ilyen törött szemüvegekkel jól el vagyok látva. Mikor szemüveges lettem az elsőre a szombathelyi vonaton ültem rá. Olvasgattam, velem szemben bájos ifjú hölgy ült, Tatabánya tájékán kimentem WC-re, mikor jöttem vissza egy kedves mosolyt küldtem utitársam felé pedig jobb lett volna ha az ülésre figyelek mert akkor nem ültem volna rá a legújabb, drága pénzen csináltatott szemüvegemre.
Aztán a következőre Kassán ültem rá egy kicsit átmulatott éjszak után reggel mikor visszatértem egy bizonyos helyről és csak úgy lazán letettem az ágyra mind az ujságot mind pedig a szemüvegemet. Az újságnak később nem lett baja de a szemüvegemet kissé megviselte a már akkor sem jelentéktelen súlyom.
Aztán csak emlékeztetnék, hogy mikor a csille- és rönktolási ünnepségen Selmecbányán voltam október 27-én a reggeli készülődéssorán akkor is többször felvehettem volna a földre leeesett szemüvegemet de nem tettem. Később felvettem aztán. Előbb a szemüveget az egyik megmaradt szárral, azután hozzá a letörtet is.
Egyébként nem nagy veszteségek ezek a szemüvegek. A Metróban veszem őket 299 forintért, és ha eltörnek sem kell kidobni őket. A semmitől mindig jobb egy egyszárú szemüveg. Például a WC-n ahol már kényelmesen elhelyezkedett az ember és éppen nyitja kifelé az ujságot mikor rájön, hogy szemüveg a szobában maradt. Semmi baj, ilyenkor az ember odanyúl a papírtartóba és máris olvashat. Igaz kicsit ferdén áll de 5-10 percre megteszi. Aztán egy az autóban, egy laborban, egy a másik tanszéken ahol gyakran megfordul az ember, egy a telken, stb. Na szóval ha nem törnék el véletlenül ennyi szemüvegszárat véletlenül akkor azt hiszem szándékosan kellene néhányat letörni.:)
