Egy éves lett a Morgómedve. Igaz, még tegnapelőtt, de akkor nagyon kimerültnek éreztem magam ahhoz, hogy egy jó hangulatú megemlékezésben méltassam az esemény történelmi jelentőségét. Gondoltam lapítok egy kicsit, úgysem veszi észre senki, aztán majd jönnek itt jobb napok is, majd írok akkor. Dehát a jobb napokra várni kellene mondjuk csütörtökig vagy péntekig, hát addig már mégsem lehet várni.

Így hát ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy egy évvel ezelőtt március 11-én olvastam bele a miniszterelnök úr blogjába és azt gondoltam nem rossz, nem rossz de inkább írok egyet magamnak. És már írtam is le gondolataimat a Madárinfluenzáról. És hát azóta is sokat sokmindenről írtam.

Volt eleinte morgás is, de aztán rájöttem olvasóim nemigazán a morgásomért járnak vissza. Így inkább elkezdtem mazsolázgatni életem történéseiből és ezekkel igyekeztem mosolyt varázsolni olvasóim arcára. Megpróbálkoztam az irodalommal is. Bankban című írásomra nagyon büszke vagyok, úgy érzem jól sikerült megragadnom a szituációt és olvasmányos kis művecskét alkottam.

Egy idő után megoldottam a kommentezés lehetőségét is. Időnként a komment rovat túlnőtt a Morgón mint terjedelmében mind pedig az ott folyó diskurzus lendületességével. Voltak esetek amikor senkit nem érdekelt már mit írtam a blogban, mindenki csak a kommenteket olvasta. Köszönöm azok aktivitását akik megjegyzéseikkel igyekeztek teljesebbé tenni az általam leírottakat. Vagy csak egyszerűen gratuláltak valamelyik írásomhoz, vagy elmondták váleményüket.

Szólni szeretnék a Morgó szerepéről a hagyományok ápolásában. Nem gondoltam volna, hogy ekkora szerepet fog betölteni. Nem gondoltam volna, hogy egy ablak lesz a "civil" világ számára amit kitárok és amin keresztül olyanok is megismerkedhetnek a selmeci hagyományokkal, a selmeci szellemmel, a miskolci diákélettel akik életükben nem hallottak a selmecbányai szellemi örökségről, az utódkarok által képviselt szolidaritásról és összetartásról.

Gondolom sokan csodálták meg a hallgatóinkat díszes egyenruháikban a csille- és rönktolás avató ünnepségén, vagy szakestélyi képeken. Mert szépek benne. A lányok is. Miért mondom ezt? Mert azért mégiscsak egyenruha. A lányokhoz nem szokott illeni egy egyenruha sem. Őket könnyű ruhácskákban vagy komoly de szép alkalmi öltözékekben szeretjük látni. De ezekben a ruhákban őket is öröm nézni egy szakestély szünetében, amint szépek, boldogok és jókedvűek. És büszkén feszítenek egyenruháikban. És az egyenruhák alatt selmeci szív dobog. :) Bocsánat kicsit sok az emelkedettség meg a pátosz, de tényleg így van:)

Mit is írhatnék még? Néha elég fáradt vagyok mostanában. Sok órám van, sok egyéb feladatom, meghát hiába fiatal a lelkem itt a sok fiatal között, ahogy mondani szokták én sem vagyok már mai gyerek. Néha bizony nehéz írnom. De csak nekikezdeni. Aztán ha elkezdem csak kopog a klaviatúra és jönnek a sorok egymásután. Szeretem ezt a Morgót, szeretem azokat is akik kitüntetnek érdeklődésükel. Remélem sokáig írhatok még a magam és az Ő örömükre.:)