Van annak már két hónapja is, hogy egy email pottyant a postaládámba. Feladója - mint később kiderült - egy bájos végzős bölcsész lány, és felolvasóestre invitált. Melegség járta át a szivemet. Igaz, még nem az enyémre, hanem Winkler András professzor úréra, aki polihisztorként sok éven keresztül igazgatta a soproni testvéregyetemünket, esténként meg verseket írogatott, himnuszt szerzett.

De azért már ez is valami - gondoltam. Mégiscsak oda hívnak felolvasóestre ahol aztán tényleg értenek az alany meg az állítmány egyeztetéséhez, mégiscsak a bölcsész kar rendezvényéről van szó. Még ha csak hallgatónak is. Dehát mint Gorcsev Iván mondta Vanek úrnak Rejtő Jenő híres regényében a Tizennégy karátos autóban, Napóleon is lent kezdte. De nem magánál, jegyezte meg Vanek úr csendesen. Mindegy. Engem bölcsész rendezvényre hívnak és ez már valami.

Nyilván oda is eljutott már a hír a Morgómedve magas irodalmi színvonaláról, ráadásul az Tollforgatók Irodalmi Köre a meghívó fél, hát persze, hogy írói vénám keltette fel a bölcsész társadalom érdeklődését. Kihúztam hát magam, elővettem bányász egyenruhámat - mert a felolvasóestet szakestély követte - és kissé kikefélgettem egy nedves ruhakefével ami sokat nem javított állapotán de legalább tettem valamit azért, hogy kicsit tisztábbnak látszódjék. Közben elméláztam, képzeletemben csinos bölcsész lányok álltak hosszú sorokban, hogy dedikáljam a Morgómedve írásban megjelent kötetét.

Merengésemből az idő múlása zökkentett ki. Összekaptam hát magam és megindultam a felolvasóest színhelyére. Gyanúsan sok bányász, kohász, gépész és bölcsész hallgató volt az előadóban ami kissé elgondolkodtatott. Aztán mikor a kedves vendég elkezdett beszélni gyanú ébredt bennem, hogy lehet, hogy mégsem bimbózó irodalmi tálentumom az ami meghívásomat eredményezte. Mert a kedves vendég Winkler András alias Józsi többek között beszélt arról is, hogy mennyire kedves város neki Selmecbánya, mennyire kötődik a több mint 270 éves selmeci hagyományokhoz. És itt már gyanítottam, hogy a közös nevező bizony a selmeci hagyományok lehetnek, nem pedig kimagasló irodalmi tevékenységem. A dolog nem tört le, élveztem a felolvasó estet, az azt követő szakestélyt és titokban változatlanul reménykedem abban, hogy fognak még csinos bölcsész lányokból hosszú sorok kígyózni egy kopottas kis asztalka előtt ahová balekjaim szünet nélkül hordják az újabb kötethalmokat, hogy dedikáljam rajongóimnak.:)