Most ért véget Lugossy László kiváló filmje a "Köszönöm megvagyunk". Láttam ugyan este mikor a www.port.hu-n megnéztem a műsort (mert műsorujságot régen nem veszek már) de úgy gondoltam láttam már eleget, nem kapcsolom be a TV-t. Aztán most este nézelődtem a csatornákon van-e valami néznivaló és akkor akadtam erre a filmre. Dolgoztam, de félszemmel néztem is. Miért is írok róla?
Hát azért mert tán vagy 2 hete volt egy műsor Madaras Józseffel, aki egy súlyos betegség után már nem képes szinészként dolgozni, talán agyvérzése volt, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy már nem emlékeztem a szerepeire, a tehetségére, a szinészi nagyságára. Hát ma megnézhettem. Nyakó Julival kiválóan alakították a párt, akiket a szükség sodort egymás mellé, és akiket néhány éve már az égvilágon semmi sem kötött a egymáshoz. Mindketten rabnak érezték magukat akik nem szabadulhatnak már egymás fogságából. Elviselhetetlen élettársi kapcsolatuknak lehetünk tanúi, amiből aztán az asszonyka gyógyszerek beszedésével próbál szabadulni. De szabadulni sem könnyű a bolodogtalanságból. Nagyon is meg kell küzdeni a szabadulásért. Mindenesetre az orvosok megmentik, és az élet megy tovább. Ugyanolyan boldogtalanságban mint addig.
Madaras József persze kiválóan alakította a szerepét. Igazi nagy szinész ő, tehetséges, nagytudású. Kár, hogy a betegség így kisiklatta az életét. De azt hiszem annak ellenére, hogy nem játszhat, boldog. Kívánok neki így a távolból is minden jót! Mindig szerettem filmjeit, ez már igy lesz ezután is.:)
