Eltemették hát Madaras Józsefet. Úgy halt meg, hogy nem is tudtam róla. Pedig azért az Észak-Magyarországot, a megyei lapunkat csak olvasom és minden nap egyszer, vagy délben vagy este, Krónikát is hallgatok. Egy TV-Híradót is igyekszem megnézni naponta, többnyire az m1-en a kincstárit, mégsem hallottam, hogy meghalt szegény. Pedig április 24-én valóban itthagyott bennünket.

Egy magánpanzióban éldegélt, közel a természethez. Mint olvasom, 1992-ben vérbefagyva találták a lakásán, máig sem tudjuk mi történt. Fejsérülése miatt közel egy évig kómában volt, ezután javult ugyan az állapota de soha nem jött rendbe. Újra meg kellett tanulnia járni, beszélni.

Nagyon tehetséges színész volt. Én csak Tyutyukámnak hívtam magamban, mert a Kántor című filmben így becézgette kutyáját amelyik segítette a bűnösök lefülelésében. Töröm a fejem emlékezetes szerepein. Sajnos nem sok ugrik be. Elsőnek a héten vetített Köszönöm, megvagyunk jut eszembe. Aztán a Ménesgazda Busó Janija aki meg akart feleni az őt a méntelepre kinevező hatalmasoknak is, de ugyanakkor a rendszer ellenségeinek kikiáltott méneskari tiszteknek is. A film minden percében ott lebegett a levegőben feszültség, a tragikus vég, ami be is következett. Aztán rendszeres szereplője volt a Jancsó filmeknek és sok kisebb szerepet is eljátszott. Alkata nem tette lehetővé, hogy raccsoló dzsentriket, királyokat, grófokat játszon, játszotta hát az egyszerű embereket: munkásokat, parasztokat, igazán hitelesen megjelenítve őket.

Tehetséges szinész volt Madaras József, méltán kapta meg azokat a díjakat amiket egy kiváló szinész megkaphat, beleértve a Kossuth-díjat is. Most már elérkezett oda ahová mindnyájan el fogunk egyszer. Meghalt ugyan de az én emlékezetemben élni fog tovább. Ha meg kezd elhalványodni emléke, majd beteszem a videóba a Ménesgazdát és újra éles lesz a kép róla. 70 éves volt. Nyugodjék békében!