Nemrégiben írtam Józsi bácsiról a telek szomszédomról, aki imádott horgászni és szerette a pálinkát is, aminek fogyasztásában erősen korlátozta felesége, arra hivatkozva, hogy nem tesz jót az idült hörghurutjának. Nekünk viszont az volt a véleményünk, hogy ha nem is használ de nem is árt, így aztán sajátos "barter" kapcsolat vette kezdetét. Ő ellátott bennünket keszeggel meg egyéb halakkal, én meg ott juttattam neki pálinkát ahol tudtam. Ennek az eredménye később az lett, hogy rettenetesen meguntuk a sült halat, Józsi bácsi viszont nem unta meg a pálinkát, így aztán mindenféle trükköket találtam ki, hogy mégse kelljen kidobni a halakat. Erre később ő is rájött és időnként lecsípett egy keveset a bevásárlásra adott pénzekből es meghívott egy-egy sörre a közeli büfébe.
Egyébként nekem is volt egy időszakom amikor szeretettem a pálinkát. Ez a gyerekkoromra esik . Határozottan ízlett például a törköly pálinka. Bortermő vidékről való vagyok, nagyapámnak volt néhány apróbb szőlője a rózsaszentmártoni dűlőkben. Na nem sok, mert az én falum földjei is a szocialista mezőgazdaság része voltak, a téeszcsé uralta a határ nagy részét. A fiatalabbak kedvéért mondom, hogy ez tulajdonképpen a TSZCS, vagy másnéven termelőszövetkezeti csoport. Egyébként meg kolhoznak is hívták az emberek egymás között. Persze előtte azért jól körülnéztek mert nem igazán jó értelemben nevezték így a szocialista mezőgazdaság eme intézményét.
Szóval az én nagyapám ott temelgette a szőlőt amiből lett valamicske bor. Nem túl sok, ezért egy kis vízzel meg cukorral kezelgette, így aztán kitartott a következő szüretig. A satulás után megmaradt cefréből meg a szomszédos szűcsí szeszfőzdében jófajta pálinkát főzetett. Akkoriban ezek a szeszfőzdék még kevesebb rozsdamentes EU szabványnak megfelelő tartályt tartalmaztak, ezzel szemben családiasak voltak, az ember a saját cefréjéből főtt pálinkájukat vihették haza és még a fát is ők vitték a főzéshez. Ezt a paálinkát szopogatta nagyapám reggelente mikor ébredés után gatyában megállt a konyhaszekrény előtt és töltött magának. Ha elég korán felkeltem akkor nekem is. Amit én boldogan húztam le. Nem sokat, éppen csak egy kicsit, de azért időnként együtt pálinkáztuk.
Egyszer aztán beleszabadultam a pálinkába. Lehetetem vagy 6-7 éves, anyámék elmentek valahová én meg már korábban kifigyeltem hol tartják csatos üvegben az ő pálinkájukat. Nagyanyámra bíztak, aki szegény meg is próbált rám felügyelni. Mondanom sem kell kevés sikerrel, mert ott játszottam ki ahol csak akartam. Így történt most is. Beballagtam hát a hálószobába meghúztam a másfél literes csatos üveget. Ízlett a dolog. Kimentem, megmutattam magam nagyanyámnak, aztán megint visszaballagtam. Most már ha lehet, még jobban tetszett, egy picit több is lecsúszott a torkomon. Talán még egy fodulót tehettem mikor nagyanyám észrevette, hogy valami nem stimmel velem. Kicsit dűlöngőztem, nem tudtam rendesen beszélni, szemem keresztben állt. Megijedt szegény, mit kap ő a fiataloktól, hogy vigyázott rám ha így be tudtam rúgni. Végső kétségbeesésében rám adta a kabátomat és kirakott a kertbe, hogy sétáljak a hideg téli levegőn. Hát sétáltam én le s fel, mert gyerekként én is átáreztem, hogy most tényleg össze kell fognunk. Eleinte jobban dűlöngéltem a kiszáradt paradicsom meg paprika szárak között, aztán jó óra múltán kezdtem kijózanodni. Mire anyámék leszálltak a gyöngyösi buszról és hazaértek egész jó állapotban voltam. Nagyanyám szegény kitalált valamit, már nem emlékszem mit, talán azt, hogy nagyon hideg volt én meg kint játszottam az udvaron, hát hogy meg ne fázzak, adott egy kis pálinkát. Éppen csak egy gyűszűnyit. Anyám meg apám hümmögtek, aztán ennyiben is maradtunk. A jó páinkát ma is szivesen megiszom de csak azt ami tényleg gyümölcsből készült. Na persze csak módjával. Ezek a szeszes italok mindenféle aromákkal nem az igaziak.
És akkor visszatérve az én aranyos telekszomszédomra Józsi bácsira, találtam én a hétvégi lomolásnál egy ujságcikket, van benne egy fénykép ezekről a horgászgató, pálinkázgató cimborákról a szinház stégjén. Íme:
Középen, velünk szemben ül a jó öreg, az én szomszédom. De sok keszeget kifogott nekem. Ma már jó lenne újra reggelente az a néhány darab amit átadna a kerítésen. Azt mondják odaát minden van. Tavak is, halak is, meg béke, meg nyugalom. Meg pálinka is. :)
