Gondolom sok olvasóm gondolja azt, hogy én a Szovjetunióban járhattam egyetemre, pedig én itthon végeztem. Csupán a sorsom hozta úgy, hogy elég sokat jártam arrafelé. Nyilván orosz nyelvtudásomnak köszönhetően is.
1971-ben utaztam először Záhonyon túl, akkor Kazahsztánban egy tehénistálló építésében működtem közre. Általában betont kevertem, de időnként engedtek falat rakni is. Aztán dobálhattam ki a téglagyárban a kemencéből azokat a téglákat amikkel legközelebb falazás közben találkoztam. Ez azért elég gányos munka volt mert kesztyűben nem nagyon lehetett csinálni, anélkül meg minden kidobott tégla levitt egy kis darab bőrt az ember ujjairól. Egy hónapos kőműveskedés után 4 hét kirándulás következett, ami alapvetően Moszkvára és Leningrádra korlátozódott. Aztán voltam kint gyakorlaton hallgatóként, aztán oktatóként hallgatókkal, aztán elég gyakran tanulmányúton, kiküldetésben. Moszkván és Leningrádon (ma Szentpétervár) kívül megfordultam még Harkovban, Donyeckben, Karagandában, Szverdlovszkban (ma Jekatyerinburg) és Novoszibirszkben. Készültem Irkutszkba is, hogy kicsit belelógassam a lábam a Bajkál tóba, de ez már nem jött össze a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet miatt. Végülis nem bánom ezt az átmenetet. Majd letelik a hét szűk esztendő, jól megemelik majd a Közalkalmazotti bértáblát, vagy a nyugdíjamat, és elmegyek majd az IBUSZ-al lábat lógatni a Bajkál hűs vizébe.:)
Oroszul szépen megtanultam (igaz már az általánosban is jól tudtam), így aztán az orosz programot is nézhetek amiről elég gyakran írok itt a Morgóban. Írnék én a német műsorokról is de csak egy maradt meg a UPC kínálatában az RTL, azon meg nem nagyon van mit nézni. A legjobb csatornákat szedték el szép fokozatosan, így maradt ez az egy.
De visszatérve orosz beütéseimhez, nem is erről akartam én igazából írni, hanem a fortocskáról. Erről a kis ablakocskáról amit a normális ablak egynegyedének-egyötödének leválasztásával hoznak létre. Elképzelhető, hogy a megfogalmazásom nem eléggé szemléletes ezért kicsit körülírom. Képzeljünk el egy rendes kétszárnyú ablakot, amely középen nyitható és két oldalra kihajtható. Namármost ennek egyik felén felül alakítsuk át úgy, hogy egy külön kis ablakot nyithatunk-zárhatunk. Vagyis egy ablakszárnyon 2 ablakon hozunk létre: felül egy kicsit, alul egy nagyobbikat és a fenti kicsi külön nyitható és zárható. Mint például ezen a képen is látható:
Hát ezt átvehetnénk tőlük. Nálunk akár a munkahelyen akár otthon ha meleg van a ki kell nyitni az ablakot és dől befelé a hideg egyenesen a bent tartózkodókra. Ezzel szemben ha lenne nekünk is fortocskánk kinyitnánk és úgy szellőzne a szoba valahol fent, hogy már nem zavarná a hideg levegő a helyiségben tartózkodókat. Persze el lehetne cipelni az ablakot valami asztaloshoz. De most minden helyiségből cipeljek el egy ablakot? Elég nyűgös lenne. Sokan biztosan azt mondják csúnya lenne. Szerintem eleinte csak szokatlan, aztán persze majd megszoknánk. Meg lehet ezt szépen, ízlésesen is megcsinálni. Hát ennyit a fortocskáról. :)
