Cécilia Sarkozy válik. Ki gondolta volna? Megszoktuk, hogy az állam- és kormányfői viziteken a többnyire férfi államférfiak házastársaikkal boldogan mosolyogva, kézenfogva lépnek el a fotósok hada előtt előtt. Ők a tökéletes harmónia, egy jelenkori Philemon és Baucis.

Mi megközönséges halandók meg csak nézzük ezt a felhőtlen boldogságot és azt gondoljuk, hogy "a fenébe van, hogy ezek mindig ilyen boldogok? Sehol egy válás, egy szétment házasság. Ezek itt olyan boldogan sétafikálnak kézenfogva mintha most jöttek volna vissza nászútról és az égvilágon semmi sem zavarná meg a házasságukat". Ezek szerint csak mi, egyszerű halandók veszekszünk életünk párjával, csak nálunk fordul elő több napos mosolyszünet, csak mi találjuk kicsit unalmasnak házastársunkat és házasságunkat 30-40 év után? Ők nem?

Sokszor fordult meg az én fejemben is, hogy vajon ha bezárul az elnöki palota kapuja nem hisztériázik-e valamelyik first lady, hogy "én ezt nem csinálom tovább, nem bohóckodom itt veled, tutyimutyi fráter vagy, nem is tudom hogy választhattak meg téged stb, stb." És már repülnek is a poharak vázák az államférfi meg gatyában hajolgat el előlük vajmi kevés sikerrel mert reflexei kicsit bizonytalanok a fogadáson elfogyasztott konyakoktól, egyebektől.

Gondolom a pillanatnyilag elnöki babérokra pályázó hölgy sem - habitusát ismerve - nyelte le könnyen férje cicázását az ovális teremben egy szorgalmas, törekvő gyakornokkal. Ahogy elképzelem röpködtek ott is a tányérok, poharak és a first lady személyesen lökte bele a fürdőkádba az elnök párnáját, paplanját a hálószoba melletti fürdőkádba azzal, hogy mostantól itt alszol. Aztán külföldi vendég jő újra, díszszázad felsorakozik és megjelenik az elnöki pár mosolyogva, kézen fogva mintha mi sem történt volna. Mi meg nézünk és magunkban megállapítjuk, hogy egy dolog a négy fal mögötti magánélet és más dolog a politika. Aztán mikor a vendég elmegy feltekerik a vörös szőnyeget a first lady meg hozzávágja még a maradék szobaberendezést az elnökhöz. De ezt mi már nem látjuk, így csak feltételezzük, mert a first ladyk is elsősorban nők és csak másodsorban first ladyk. És ahogy mondani szokták a kutya ugat, a karaván meg halad.

Itt kéne abbahagyni, dehát még nem is írtam Céciliáról. Aki a hírek szerint tojik a politikára, meg a protokollra és válik. Az okot nem ismerjük, de az utóbbi hónapokban már vagy el sem kisérte férjét vagy ha igen, inkább alibi dolog volt, elment de fejfájásra meg egyebekre hivatkozva hamarább hazament. Ezek szerint elképzelhető, hogy a szigorúan őrzött villák mélyén sem olyan felhőtlen a boldogság mint az alattvalók látják? Ezek szerint nem. Sőt vannak renitens first ladyk akik nem átallják kidönteni a bilit és felvállalni, hogy elegük van férjükből a neves államférfiból és elválnak. Hát mit mondjak ezután?

Gyanúsak nekem ezek a kamerák előtti a kéz a kézben andalgások, miközben felhőtlen boldogság sugárzik az arcukról. Mindig is gyanúsak voltak. Persze sajnálom, hogy "szétmegy a parti" de biztos jól meggondolták. Anyagi gondjaik nemigen lesznek, talán a gyerekek is nagyok már. Majd találnak új társat és boldogan élnek míg meg nem halnak. Kívánom nekik. Főleg Céciliának.:)