Egyszer régen, mikor megint Moszkvába utaztam, a repülőjegy rendelésnél nem döntöttem el melyik nap és melyik járattal jövök haza. Lazán csak azt mondtam, hogy hagyják üresen, aztán majd mielőtt hazajövök választok egy járatot. Hát erre szokták mondani: ahogy azt Móricka elképzeli. Már közeledett a kiszemelt utazásom napja, beballagtam hát a moszkvai MALÉV kirendeltségre és mondom, hogy jönnék haza, és megneveztem egy közeli napot. Nincs - mondta a nő az asztal túloldaláról. Jó, mondom, akkor a következő napra. De arra sem volt, sőt az azt követőkre sem. Nem tudott mondani az eljövendő napokra egyetlen hazautazási lehetőséget sem. Nagyon nem hatotta meg látható kétségbeesésem, végezte a dolgát most már ügyet sem vetve rám.

Érdekes, hogy ha valaki kiment dolgozni Moszkvába, ráragadt az az ottani unott, hányaveti modor amihez mi már itthon nem voltunk hozzászokva. Hiába volt magyar egy magyar vállalat alkalmazottjaként, valahogy átragadt rá az ottani stílus. A legkisebb részvét nem támadt benne irántam. Tudtam hasztalan bármilyen próbálkozásom. Elindultam hát a Metropol szállodába ahol a vonatjegyeket árulták. Nem részletezem a dolgot, a lényeg, hogy a vonatjegy még reménytelenebb volt mint a repülőjegy. Ott álltam Moszkva központjában és semmi reményem nem volt arra, hogy egyhamar haza jutok. Pedig Moszkva akkor is 2000 kilométerre volt Magyarországhoz. Gyalog mégsem lehetett nekivágni, stoppal mégúgy sem. Mit volt mit tenni, beballagtam az egyetemre és elmondtam az egészet annak a kollégának, akinek a dolga volt velem törődni. Nagyon ő sem dőlt a kardjába, azt mondta ne nyugtalankodjak, a kollégiumból nem tesznek ki, ha kell pénz majd ad kölcsön.

És elmesélte, hogy Norilszknak csupa olyan lakosa van aki egyszer oda utazott kiküldetésbe olyan repülőjeggyel, hogy nem volt lerögzítve a visszaút. Egy darabig ők is jártak az Aeroflot irodába, aztán megnősültek, jöttek a gyerekek, már nem volt értelme Moszkvába visszautazni. A dolog szellemesen hangzott, nevettünk is rajta, de éngem azért nem dobott fel nagyon. Végül 3 nap múltán azzal fogadtak a MALÉV irodában, hogy másnap indul egy kép este 9-kor, ha megfelel még felférek. Elég késői volt ez az indulás, úgy nézett ki Miskolcra már nem is tudok hazautazni, de ki a fene bánta ezt már. És valóban néhány nap kényszerű dekkolás után megérkeztem Budapestre. Szerencsém volt, a BME Landler Jenő kollégiumában még szállást is kaptam. Azt hiszem ma Vásárhelyi Pál kollégium.

Van még egy moszkvai repülőjegyes történetem legközelebb azzal folytatom.