Péntek délután van. Időben hazajöttem, mert 5-re vissza kell mennem. Levelezősökkel lesz még órám, elvileg 8-ig. Egy félévben négyszer három órám van, az tizenkettő. Nappalisoknál ez a tárgy 28 óra, bele kell hát húznom, hogy minden lemenjen ami a tantervben van. Régóta tanítok, mindig igényes voltam a tanításban, most sem szívesen nagyolnám el. Bevetettem hát - szivacs és kréta helyett - az írásvetítőt. Nem is rossz. Ülök a vetítő mellett, cserélgetem a fóliákat, a lézerfénnyel mutatom azt hol is járunk és közben magyarázom mit láthatunk a fóliákon. Nekik néhány napja előre küldtem az oldalakat beszkennelve az Interneten. Amikor jönnek már kinyomtatva hozzák magukkal, hogy tudjanak rá megjegyzéseket írni. Ideális állapot, nekik is, nekem is. Illetve majdnem az. Mert mint korábban írtam, mégiscsak a kréta és a tábla az amelyikkel legjobban lehet felépíteni egy előadást. De hát 12 óra az pontosan 16-al kevesebb mint 28 így aztán kompromisszumra van szükség. Marad hát a vetítés. Nem is tudom miért írtam ezt le? Talán azért mert még mindig bennem van a bizonyítási kényszer, hogy tudok én többé-kevésbé korszerű is lenni ha kell.:)
Szóval megyek vissza az egyetemre hamarosan, ebéd után ledőltem hát egy kicsit pihenni. Megnéztem videóról egy-két reggel felvett műsort, szépen el is álmosodtam. Többször is elaludtam rajta, éppen csak egy picikét de mindig felriadtam. Ilyenkor mindig eszembe jutott be kéne állítani a vekkert úgy 4 órára hátha mégiscsak elalszom. Elromlott a trabi, nem 10 perc az út. De a lustaság nagy úr, maradtam hát és néztem Tallós urat hogyan nyaggatják a kérdezők.
Közben meg azon járt az eszem, hogy milyen kár, hogy a politikát száműztem a Morgómedvéből. Még a határterületeket is. Mert valahol minden politika. Illetve - no nézd már miféle butaságokat beszélek - nem is kár, mert meggyőződésem sokan azért szeretnek olvasni, mert az én blogomban nincsen politika. Illetve néha egy nagyon pici. Áttételesen. Bizonyára a kedves olvasó is észrevette már, hogy nem kívánt témák ezek a Morgómedvében. Így igaz. Így aztán van itt minden más, igaz változó színvonalon. Most kicsit kevesebb a jókedvű írás, de jönnek még jobb idők is. Biztos vagyok benne. Nehéz félévem ez nekem, de nem sok van már hátra. Vizsgaidőszakban sem lóbáljuk mi itt a lábunkat, de azért kicsit több idő jut arra, amire mostanában csak kevés. Bízom benne, hogy rendszeres olvasóim is tudják ezt, és megértik. Az ember nem írhat mindig azonos színvonalon, hiszen az írás hangulata sokmindentől függ. Most - való igaz -nehezebb időket élek, de lesznek ezek könnyebbek is.:)
Most végigolvasva amit írtam olyan összevisszaság az egész, semmi téma, csak úgy jönnek a mondatok egymás után. De hát néha ilyennek is kell lenni. Ez is én vagyok. :)
