Andrzej Wajdában nem lehet csalódni. Ha ő rendezni kezd annak siker a vége. Még 81 éves korban is. Lehet, hogy filmje - a Katyn - az Oscar díjat nem nyeri el idén, de ahogy én mostanában ezeket az Oscar-díjas filmeket elnézem nagyon nem is zavarna ha nem kapná meg. Kicsit felhígult ez a dolog. Van egy olyan érzésem, hogy az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia prominensei újabban már csak jóváhagyják azt amit a Média szenzációhajhász hírverésével jóval a díjkiosztás előtt eldöntött. Azért, hogy valami jót is mondjak az említett filmakadémiáról, ha Oscar-díjas filmje nincs is Wajdának, de ő maga életmű díjként megkapta az Oscar-díjat. És ez mindenképpen örömteli hír.
Wajdának ez a filmje minden díjtól függetlenül egy kiváló film. Bár felvettem videóra végig néztem. Majdnem éjfél volt mire az ártatlan lengyel tisztek tarkólövésekkel való lemészárlásától enyhén sokkos állapotban kikapcsoltam a TV-t. És azon meditáltam mitől is olyan nagy rendező Andzej Wajda? Azt hiszem sejtem.
Egyrészt attól a mérhetetlenül nagy profizmustól ahogy a szakmát gyakorolja. Gondolom az alapok az egyetemi tanulmányok lehetnek, aztán ehhez jön még a sok évtizedes gyakorlat, a folyamatos rendezés. Én úgy látom egyenletes, kiszámítható ütemben jelentkezett egy-egy új filmmel, melyek közül nem tudnék egyet sem mondani amelyik ne lett volna jó film, amelyik elnagyolt lett volna, vagy engedve a különböző irányzatoknak letért volna a helyes útról. Aztán a szakmai profizmushoz jött a tehetség. Wajda tehetséges rendező. Ez az amit nem lehet megtanulni. Vagy van, vagy nincs. Aztán azt hiszem az emberi tulajdonságok. Erről az oldaláról nem nagyon ismerem de láttam nemrégiben egy riportfilmet, vele beszélgettek. Amit ott láttam és hallottam meggyőzött arról, hogy egy kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező ember lehet. Bevallom nagyon kedvelem őt. Annyi filmélménnyel ajándékozott meg az évtizedek alatt, hogy ezért tényleg lehet szeretni. Amik hirtelen eszembe jutnak mindenféle rendező sorrend nélkül: Csatorna, Hamu és gyémánt, Korczak, Nyírfaliget, Az ígéret földje, Márványember, Vasember és még sorolhatnám sokáig.
De visszatérve a tegnap esti filmre, úgy gondolom - eltekintve a komor eseményektől melyekről tudósít - minden tekintetben tökéletes filmet láthattunk. Kiváló forgatókönyv szolgálhatott a film alapjául. A film azon túl, hogy hitelesen mutatja be a történelem egyik legszégyenletesebb eseményét, 20 000 ártatlan lengyelkatonatiszt lemészárlását a katyni erdőben, egyúttal megörökítette a lengyel nép, a lengyel emberek hazafiságát, emberi nagyságát is. És ez igaz a családjuktól elszakított lengyel tisztekre is, de igaz az otthon maradott családtagokra is, akik évekig éltek bizonytalanságban és aggodalommal lesték a híreket szeretteikről. És ami a legfájdalmasabb volt számukra: még szeretteik halálának körülményeit sem ismerhették, illetve nem úgy tudhatták ahogy történt. Andrzej Wajda rendezői nagyságát mutatja a jól kiválasztott szereplőgárda, akik hitelesen játszották el azokat a szerepeket amelyek a filmet annyira hitelessé és jóvá tették. Mesteri ahogy a mészárlás körülményeit megrendezte. A hajnali félhomály, az állomás épület, a szovjet NKVD tisztek, a kivégzés körülményei mind azt mutatják, hogy ott vagyunk, mindent látunk, a szemünk előtt játszódnak le az események. Nem könnyű film a Katyn. De nagyon jó film, mindenkinek meg kellene nézni, öregnek fiatalnak egyaránt. A katyni mészárlás az emberiség történelmének egyik legnagyobb szégyen foltja, mindenkinek tudnia kell róla. Ezzel talán elégtételt szolgáltatunk a húszezer ártatlanul lemészárolt lengyel hazafinak is.
