Ha már lúd, legyen kövér, tartja a szólás. Íme hát még egy lengés történet.

Szobám a nyugati oldalon van, ahová úgy 13 órától folyamatosan süt be a nap. Minél inkább belemegyünk a nyárba annál melegebben. Június közepe felé már szinte kibírhatatlan a hőség. Ezért aztán ha sok a dolgom úgy 4 felé be szoktam zárni az ajtót és leveszem az ingem. Bekapcsolom a ventillátort és úgy dolgozom közben nagyokat pihegve. Történt egyszer, hogy valamit le kellett másolnom, de ehhez nálunk előre kell menni a könyvtárszobába ahol a másoló van. A lustaság nagy úr, ezért úgy gondoltam 5 felé már a kutya se jár a folyosón, átsuttyanok ing nélkül, alig pár méter az egész. Kinéztem az ajtón, először jobbra, majd balra, sehol senki. Sietős léptekkel tettem meg azt a 15 métert ami a két szobát a folyosón elválasztotta egymástól. Elégedetten léptem be a könyvtárba azzal, hogy ez jó döntés volt, mit is molyoltam volna azzal az inggel. Elvégeztem a dolgom és éppen indulnék vissza mikor észreveszem az izgatott morajlást a folyosóról. Kinyitom az ajtót, kikémlelek, hát vagy 150 fiú meg lány álldogál izgatottan a szobám előtt. Ami egyúttal a matek tanszék folyosója is. Persze nem annak ment híre, hogy engem félmeztelen lehet látni, amint settenkedek a folyosón. Nem, nem miattam jöttek. Ők matek írásbelit írtak, most lett vége és feljöttek a tanszék elé megvárni az eredményt vagy amíg kiteszik a megoldásokat. Nekem ez gyakorlatilag mindegy volt, én csak egy dolgot tudtam: így nem mehetek vissza a szobámba. Már beletörődtem, hogy étlen-szomjan fogom eltölteni az estémet egy halom könyv között mikor megláttam egy fehér köpenyt lógni a fogason. Nem az enyém volt, rám már akkor sem gyártottak fehér köpenyt ebben az országban. Mikor felvettem középen olyan 40 centiméternyi folytonossági hiány mutatkozott, hiába huzigáltam összefelé a két szélét. Körülnéztem és már meg is volt a mentő ötlet: felfogtam egy halomnyi lexikont magam elé, mint egy idős könyvtáros akitől egyszerre az Új magyar lexikon mind a hét kötetét kikérik és elindultam a szobám felé.

Szerencsére mindenki csak magával volt elfoglalva, így simán bejutottam a szobámba ahol kimerülten roskadtam le egyetlen és kissé rozoga fotelunkba. Ezután már csak a köpenyt kellett nagyjából olyan állapotba hoznom mint mikor felvettem. Hát nem sűrűn forgattuk mi ezt az egyébként használhatatlan lexikont volt rajta por bőven. Amelynek egy része most átköltözött a köpenyre és a hasamra. Utóbbival hamarább végeztem, de köpeny is könnyen rendbe hozható volt, csak le kellett porolni. Hát ez még bennem volt, gyorsan kiadtam magamból, míg lendületben voltam.:)