Jövő héten véget ér a tanév. A végzősök már több mint egy hete államvizsgáznak, jövő szerdán egy felvonulással elbúcsúznak a várostól és elhagyják az Alma Matert. Már aki. Mert sokan maradnak még, hiszen egy második vagy netán harmadik szakot is végeznek. Nagyot fordult a világ, ma már nem ritka a kettő sőt három diploma sem amikor kilépnek a nagybetűs életbe. Mi is megtartjuk hagyományos évzáró összejövetelünket jövő hét végén és számunkra is kitör a szünet. Mályiban Morzsival újra elmélyítjük barátságunkat, időnként bevágunk egy-egy főtt far-hátat és éljük világunkat. :)
De még térjünk vissza a mához. Hát bizony nagyüzem lett az egyetem. De nem csak a miénk. Amikor én végeztem 3 kar volt úgy 2300 hallgatóval. Ma ha jól számolom 8 kar van és egy intézet, amiből majd kar lehet valamikor. Ha addig nem szüntetik meg a karokat, mert erről is van szó. A hallgatók számát soha nem lehet pontosan tudni, minden attól függ miket számolunk bele. De úgy 13 000 körül lehet.
Én egyébként 35 éve szereztem diplomát ezen az egyetemen. Így június táján. Nem adták könnyen az már igaz. Abban a szobában készültem fel az államvizsgára amelyben azóta is dolgozom. Később mint ifjú tanársegéd jegyzőkönyvvezető voltam az államvizsgákon, és az én szobámban már mások készültek fel. Szép időszak volt ez. Golyóstollat, radírt, rotring ceruzát soha nem kellett boltban vennem. Minden június végén hagytak ott eleget azok akik az íróasztalomnál készültek fel a feleletre. Soha nem jött senki vissza értük. Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál. Örültek hogy túl vannak az államvizsgán, végül is ezzel az utolsó vizsgával lettek mérnökök.
Aztán a puskák. Még hetek múlva is találtam amit az íróaszatlomban ide-oda dugtak. Elnézegettem őket, némelyik nagyon alapos munka volt. Egyébként én még nem sok puskát vettem el életemben. Talán kettőt. Vagy nem szoktak nálam puskázni vagy nagyon ügyesen csinálják. Vagy én nem veszem észre. :)
Csak az utóbbi esetre emlékszem már, egy ifjú hölgy volt az illető, másodéves. A tenyerében tartotta a picikére összhajtogatott, harmonikára emlékeztető puskát. Mondom neki, hogy nyissa már ki a tenyerét. Erre kinyitotta, kivéve egy ujját. Az úgy maradt mintha hibás lenne. Persze nem volt az hibás, mert azért az is kinyílt és bizony kiesett a puska. Alaposan megnéztem, szép apró betűkkel volt írva. Aztán megnéztem a lapot is és elnevettem magam. Végül is tele volt írva 2 oldal, de köszönő viszonyban sem volt azzal amit kérdeztem. Kínjában szegény kimásolt hasonló dolgokat. Úgyhogy a puskát elvettem és hagytam dolgozni tovább. Tudtam úgysem tudja megírni kettesre. Igazam is lett. Aztán legközelebb megírta. Aminek azért mindketten örültünk.:)
Hát ezek jutnak eszembe így június vége felé, miközben gondolatban már Mályiban múlatom az időt. :)
