A Morgómedve olvasói előtt közismert az, hogy az utóbbi időben egyre kevesebbet nézek TV-t, és ha nézek akkor főleg nem amerikai filmeket. Nyár lévén időm jelentős részét töltöm Mályiban, ahol csak 3 programot tudok fogni, így elvileg még kisebb a valószínűsége, hogy TV-t nézzek. Ha belegondolunk, hogy ebből ráadásul kettő kereskedelmi TV így a tévé nézés valószínűsége egyre kisebb. De mint látni fogjuk nem nulla. Mert az ember örül persze, hogy olvashat, falja könyvtárának szocializmusban felhalmozott jobbnál jobb darabjait, de az olvasást is meg lehet unni.
Meg is untam hétfőn délelőtt. Még egyszer kézbe vettem a Teleholdat, hogy hát nem igaz, hogy nem lehet itt semmit nézni, hát valami csak van. Találtam is egy francia filmet, ami végül is nem amerikai - gondoltam - meg kéne próbálni. Meg is próbáltam. A film arról szólt, hogy valami sílift mellett lakik 2 barát, egy nem túl eszes de nagyon jóképű síoktató meg egy kevésbé jóképű másik, aki esténként DJ-ként (lemezlovasként) kalapban rakja a CD-ket és közben bárgyú pofával bámulja a táncolókat. Szóval ezek együtt élnek fene nagy harmóniában és szeretetben. Az ember azt hinné, hogy melegek, mikor a síoktató felszed egy bombázót aki egy bőrönddel beköltözik felrúgva ezt a nyugodt harmonikus légkört. Aztán szépen befekszik előbb a síoktató ágyába majd a haveréba is. Innentől aztán a nő hol az egyikkel, hol a másikkal bújik ágyba. Az idősebb és kevésbé jó pasi talán szerelmes is lesz bele, szóval valahol itt hagytam abba, mert ennek aztán semmi teteje nem volt. Pedig nem volt már sok hátra, talán vagy fél óra. Azzal keltem fel a TV elől, hogy többé nem próbálkozom. Kész, olvasni fogok. Meg aludni inkább.
Ez a nagy fogadalom teljes 24 órát tartott, mert tegnap azért megint befeküdtem a TV elé. Ami egyébként egy fekete-fehér jószág, 13 éve szolgálhat Mályiban, akkor került oda amikor a szüleim színes TV-t vettek. Szóval megint befeküdtem, ismét egy francia filmet néztem ki. Na mondom ez nem lehet rossz, mégsem amerikai. Két olyan színész játszott akik egyébként jó színészek és láttam már jó filmet is velük.
Ez meg arról, szól, hogy egy 16 éves fiú elcsavarog és az anyának fantasztikus ötlete támad, két ifjúkori szerelmét is felhívja azzal, hogy ő az apa és keresse meg a fiát. Szép firma lehetett ez is ha ezt a dumát el tudta sütni a pasiknak. Plussz még ott a harmadik is, akivel felnevelte a gyereket. Természetesen az, hogy két apa is keresi a fiát fantasztikus lehetőségeket termet a nevettetés számára hiszen már az első filmkockák során kiderül, hogy ugyanazt a fiút keresi a két férfi. Én ugyan nem nevettem hülyére magam, sőt, de biztos a sok olvasásban elveszítettem minden humorérzékemet. Ezt azért végig néztem. Kár volt mert még a vége sem volt elvarrva. Úgy lett vége, hogy nem tudni mi lett a három apával. Ezzel a két vidám és verekedős fickóval meg azzal aki felnevelte a fiút és akit 16 évig a magáénak hitt. Hát őróla esik itt a legkevesebb szó. Epizodista a maga 3 mondatos szerepével. A film azzal ér véget, hogy a gyerek a másik kettővel csak úgy kiment a képből, megjelent a főcím egy kis szeletkéje én meg majd' összecsináltam magam mikor ehhez jó hangosan meg is szólalt a TV, úgymint reklámok esetén szokás, mintegy jelezve vége a gondtalan szórakozásnak és kacagásnak eddig tartott, lehet enni.
Mellesleg ez a főcímesdi is átalakult alkalmazkodva rohanó világunkhoz. Nem fut már a képernyőn percekig a stáblista, ami alatt az embernek alkalma lehet elgondolkozni a látottakon, netán levezetni azt a drámai hangulatot ami a film láttán eluralkodik rajta. Igaz ezeken a filmeken nem is uralkodott el rajtam semmi, hacsak nem az éhség, mert mindez ebédidőben volt. Hát mit mondjak? Egy darabig megint nem próbálkozom ezekkel a kereskedelmi televíziókkal, marad az olvasgatás. Rövid kis kiruccanásom a nyári kereskedelmi televíziózásba egy időre véget ért.
