Nem könnyű napok után vagyok. Ez a Morgómedvéből is érzékelhető, elég régen írtam. Nagyon elfoglalt voltam az elmúlt napokban. Az egyetemen is dolgoztam, aztán időm jelentős részét vendégekkel töltöttem, ami kissé fárasztó volt ebben a - már bocsánat - dög melegben. Viszont sok finom dolgot ettem-ittam. Ami egyrészt jó, mert finom dolgokat enni-inni jó, másrészt viszont megint kicsit távolabb kerültem néhány ruhadarabomtól amik arra várnak, hogy újra rám jöjjenek. Gyanítom, hogy most már tényleg rá kell szánnom magam valami fogyókára félére, meg azt is gyanítom, hogy régi olvasóim most elmosolyintják magukat, cseppet sem bízva abban, hogy ebből a fogyásból lesz is valami. Pedig már lenni kéne, de én is szkeptikus vagyok egy kicsit. Úgyhogy jól éltem az elmúlt napokban. Mondtam is nekik, hogy jöjjenek gyakrabban. Aztán amint kimondtam, máris eszembe jutott egy régi emlék még Moszkvából.
Úgy emlékszem, említettem már, hogy amikor Brezsnyev meghalt én éppen Moszkvában voltam. Aztán úgy hozta a sors, hogy amikor Andropov - Brezsnyev utódja - meghalt akkor is. Sőt mikor a Politikai Bizottság következő tagja - a védelmi miniszter - Dmitrij Usztyinov elhalálozott, akkor is. Már szinte röstellem leírni, de Andropov utójának és Gorbacsov elődjének halála szintén akkor következett be amikor én megint ott múlattam az időt. Summa summarum, alkalmam volt a fél Politikai Bizottság temetését Moszkvában átélni, ami azért lehet lényeges, mert érzékelhettem azt a légkört amit ezek a halálesetek kiváltottak az emberekből. Hát gondolom senkit nem lep meg ha azt mondom, hogy ezek azért nem a mély fájdalom és a megrendülés érzései voltak.
Aztán néhány év múlva egy társaságban beszélgetve, elmeséltem, hogy egy időben amikor Moszkvában voltam mindig meghalt valaki a vezetők közül: vagy egy első titkár, vagy egy hadügyminiszter. Természetesen jót derültünk a dolgon, bár halál esetekről volt szó, de mégis volt valami komikus ebben az egészben. Mármint hogy én megjövök és meghal valaki. Aztán szerényen és csendesen egy 50 körüli hölgy meg is jegyezte: "Tibor, jöjjön kicsit gyakrabban hozzánk". Már nem emlékszem pontosan a reagálásokra, de természetesen nem fagyott meg a levegő, nem dőlt össze a világ. Szerintem úgy reagáltak rá ahogy kellett, a helyzethez illően. A szituáció pedig vicces volt, tehát jót nevettünk a dolgon. :)
Egyébként a brezsnyevi időkben hallottam én szűk társaságban a rendszerről meg annak vezetőiről gúnyos verset is felolvasni. Jót nevettek rajta. Én csak azért nem, mert nem értettem pontosan. És kicsit meglepett, hogy ilyesmi van. Én ugyanis azt hittem, hogy jobban félnek a KGB-től minthogy ilyen verseket olvasgassanak és terjesszenek. Hiába no, úgy látszik már a KGB sem volt a régi. Hálistennek.:)
