Nemrégiben néztem meg egy riportfilmet, az egyetlen fogható orosz tv-csatornáról, az RTR-Planeta-ról vettem fel. A film arról szólt, hogy orosz turisták utaztak Egyiptomba, ott balesetet szenvedtek, és milyen nehéz helyzetbe kerültek mind a gyógykezelést illetően, mind a hazajövetellel kapcsolatban. És nem utolsó sorban anyagilag is teljesen ellehetetlenültek. Pedig volt biztosításuk is. Igaz, a biztosítás egy dolog, a gyógykezelés meg megint más. Nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mikor egy biztosítást meg kell kötni jó szagú ifjú hölgyek győzködik az embert, aztán mikor fizetni kell mindig alacsony kopasz és mérges öregurakkal kell vitatkozni. De nem is erről akarok én írni. Inkább arról, hogy nem mindig volt ez így. Mármint az utazások.
Bizony a rendszerváltás előtt, amikor mi dicsekedve mutogattuk a világ útlevelünket csak akkor utazhatott a szovjet polgár külföldre, ha sikerült egy külföldi ismerőstől úgynevezett meghívó levelet kapnia, vagy pedig valamilyen utazási irodával. Most nem beszélek a hivatalos kiküldetésekről, az teljesen más dolog, az csak egészen keveseket érintett. Szívesen jöttek Magyarországra is. Nagyon elterjedtek voltak az országjáró körutak, amiket általában főszezonon kívüli hónapokra szerveztek, ezzel biztosították a túlméretezett magyar szállodák jobb kihasználását valamint nyilván az egész olcsóbb is volt.
Ezek az utak úgy néztek ki, hogy autóbusszal beléptek a határon, aztán szépen körbejárták az országot. Elmentek Budapest érintésével Kőszegig, ott a nyugati határon lementek Szigetvárig onnan meg útba ejtve egyéb városokat is, az Alföldön keresztül mentek hazafelé. A hátár túloldalán aztán átültek a vonatra és azzal mentek Moszkváig, aztán onnan tovább ki merre lakott.
Egyszer mi is összefutottunk egy ilyen csoporttal. Évekkel ezelőtt mikor még Tatabányán volt bánya, gyakran mentünk hármasban a tanszékről a sodronykötelek állapotát ellenőrizni. Ilyenkor az Árpád szállóban szálltunk meg, ami Tatabánya idegenforgalmához képest kicsit túlméretezett volt. Akárhányszor mentünk, mindig azt érzékeltük, hogy van még hely benne bőven. Így aztán jól jöttek ezek a szovjet turista csoportok amikre én általában felfigyeltem.
Aztán egyszer megint mentünk fel a frissen kivett szobánkba mikor beleszippantottam a levegőbe, és azt mondtam megint tele van a szálló oroszokkal. Csak így egyszerűen, mert a magyar ember ritkán mondott szovjeteket. Hiába, hogy tudtuk nem mind orosz, a népnyelv oroszokat mondott. Azt hitték hülyéskedem, aztán amikor a folyosón megláttunk két nőt az ajtajukban állni rájuk köszöntem egy határozott "Zdravsztvujtyé"-vel. Ami ugyebár arrafelé egy elterjedt köszönés , bármikor bárkire alkalmazható. "Zdravsztvujtye" válaszolták meglepődve, én meg vigyorogva zsebeltem be társaim elismerő pillantásait. Mentünk tovább a szobába, 230 kilométer volt mögöttünk, éhesek is voltunk szomjasak is, gyorsan megszabadultunk gönceinktől és éppen kezdtünk volna a vacsorához, amikor kopogtattak. A 2 hölgy állt az ajtóban és kérdezték bejöhetnek-e? Hát jöjjenek, - mondtuk, csak felkapunk magunkra valamit. Aztán leültek, hoztak némi harapnivalót, mi hozzá tettük a magunkét, innivaló is akadt, és elkezdtünk beszélgetni.
Kiderült, hogy nem akarnak ők tőlünk semmi különöset csupán beszélgetni mert ők már egy hete Magyarországon vannak de még egyetlen magyar emberrel sem tudtak szót váltani. Hát ezen ne múljon - gondoltuk - beszélgessünk. A lányok még vagy kétszer fordultak a szobájuk és a mi szobánk között, én is leugrottam egy kis vodkáért a közeli boltba, így aztán mondtuk a tósztokat és ittunk mi elég sok mindenre. Mikor már vagy három órája ápoltuk a szovjet-magyar barátságot kissé fáradtan pislogtunk meg néztünk össze, hogy mehetnének már. De nem mentek. Sőt nem mentek 4 óra múltán sem. Végül éjfél lett mire elváltunk, és nekünk úgy 4 óránk maradt alvásra. Hát a fiúk nem dicsértek meg nagyon. Sőt azt kérték a jövőben ha lehet ne szólaljak már meg oroszul a szállodában. Magam is beláttam, hogy ez jó ötlet. Ha nehezen is de meg tudtam állni már a következő alkalommal is. Sokszor futottunk még össze ilyen csoportokkal, aztán jött a rendszerváltás és ők is elmaradtak.:)
