Most ért véget egy film, videóról néztem, napokkal ezelőtt vetítették. Döbbenten néztem magam elé percekig a főcím alatt, mert ilyen rossz és főleg káros filmet én még keveset láttam. A lengyelek csinálták és most, hogy megnéztem arra gondolok, hogy károkat nem csak a környezet szennyezésével, nem csak bugyuta show műsorok bemutatásával lehet okozni, hanem ilyen filmekkel is. Nézzük miről is szól ez az erősen viatatható alkotás.
Adva van egy unalmasnak bemutatott lengyel kisváros ahol - mivel a giccses kínai szerelmi történet Lengyelországban játszódik - a kínaiak helyieket szerződtetnek statisztának, és a tolmácsuk egy bizonyos Bozsena, nevű viszonylag ifjú hölgy. A statiszták sokan vannak és sokfélék, de akiket jobban megismerünk arról azt gondolhatnánk, hogy a nemrégiben bezárt hárshegyi intézetből kerültek ki és most átmenetileg statisztaként tengetik életüket Lengyelországban. Én ugyanezt gondolom egyébként a film rendezőjéről is. Kicsit bugyuták ezek az emberek, élettelenek, hiteltelenek, unalmasak. Folytatom. Túl vagyunk a szereplő válogatáson - ma Castingnak szokás nevezni - amikor megjelenik a tolmácsnő - Bozsena - egykori szerelme, gyermeke apja, egy bohó, jóképű és vidám fickó. Aki 7 évvel azután, hogy 3 évi együttélés után elhagyta társát és apró gyermekét, visszatér és feldúlja a fiatal asszony addig boldog családi életét. Aki 10 éves fiával és egy orvossal él együtt. Külseje és viselkedése alapján még szerethetnénk is ezt a jópofa fickót, de szerepe alapján én inkább megvetem. Mint ahogy ezt vártam el a rendezőtől is, Bozsenától is, meg a nagyfiútól - Sebastiántól is. De egyedül maradtam, mert a nagyfiú mosolyogva nevezi papának a betolakodót, elfeledkezve arról, hogy nemrégiben még egy másik embert hívott apjának. Bozsena lelkem, eleinte nagyon elutasító de azért lassan enyhül az ellenállás, mégiscsak a gyerekem apja - gondolhatja - meg sokkal sármosabb is mint a már kissé testes orvos társ. Aki mellesleg bénán nézi - sőt elősegíti - hogy kisemmizzék abból békés és boldog családi életből amiben idáig élt. Mellesleg elfogadva egy nőt és annak gyermekét. Tehát ő is beleillik ebbe a díszes hárshegyről szalasztott társaságba, már ami a butaságot illeti.
És mivel ér véget a film? Ezek után a kedves olvasóim bizonyára kitalálják. Bozsena visszamegy a léhűtőhöz, a gyerek biztosan örülni fog majd a fiatalabb és jópofább papának, a doki meg elmehet baleknak egy másik csonka családba.
És ez az a pont amikor az ember azt gondolja, hogy mit akart üzenni a rendező ezzel a filmmel? Hát nyilván azt, hogy nyugodtan rúgjunk bele abba aki segítő kezet nyújtott nekünk mikor bajban voltunk és öleljük keblünkre azt aki a nehézségek elől inkább megfutamodott és magunkra hagyott bennünket. Hát ezért igazán kár volt filmet csinálni.
Mennyivel másabb döbbenet némít el bennünket Wajda Katyn-ja vagy az Ötödik pecsét után, ahol az emberek inkább a halált választják minthogy becstelenek legyenek. Kivéve egyet, aki ezt nem tudja vállalni, mert néhány száz zsidó kisgyerekről kell még gondoskodnia. Úgye emlékszünk Őze Lajosra amint széttartott kézzel - mintha repülni készülne - megy az utcán mert azokat a kezeket amivel pofon ütötte a kikötött embert nem tudja testéhez közelíteni? Ott láttunk igazi emberséget. Itt csak bárgyú hülyeséget, rossz példát az emberségre. Remélem a fiatalok minél kevesebben látták. Hálistennek erre megvan minden esély, nem nagyon néznek ők már TV-t.
