Már készen voltam az írással amikor elgondolkoztam rajta, közreadjam-e itt a Morgómedvében. Aztán finomítgattam és arra gondoltam, ha az Origó megteheti, akkor talán elmegy nálam is. Így aztán maradt, bár előre bocsátom, hogy az írás arról szól ami a címben is van.
Kicsit korán ébredtem ma. Bár nem csak ma, hanem tegnap is, meg azelőtt is. Igaz, nem túl későn fekszem le, aludni meg azt hiszem csak a fiatalok tudnak sokáig. Ebben a korban mint az egyém már nem tudnak délig aludni az emberek. Ami nem is baj, minek átaludni már ezt a pár évet. Így aztán csak a gépnél kötöttem ki, mondom megnézem már mi ujság.
Nekem az Origo van beállítva kezdőlapként, be is jött a böngésző elindításakor. Nézem a kiemelt hírt miszerint egy férfit kannibalizmuson értek Volgográdban, ami Sztáingrád újkeletű neve, és volt szerencsém elvonatozni mellette mikor Kazahsztánba tartva átmentünk egy hídon a Volgán. Szóval az volt írva, hogy egy férfi ember húst evett, de aztán önként feladta magát a rendőrségen, gondolom elsősorban nem azért mert kannibálkodott hanem mert előtte meg is ölte az áldozatot. Az is szerepelt a hírben, hogy mivel kannibalizmusért nem lehet elitélni ezért gyilkossággal fogják vádolni. Hát még jó! Nagyon nem is ragadott volna meg ez a hír, ha nem olvastam volna vagy egy hete egy kannibál történetet egy ukrajnai városból. Amely városban egyébként én is megfordultam 1973 telén amikor Donyeckből elvittek bennünket, hogy egy bányában megnézzünk egy berendezést. Szóval, a Gazéta Po-Ukrainszki (GPU) szerint élt éldegélt ebben a városban egy házaspár akik együtt vodkázgattak az egyik szomszéddal. Vodkázgattak, beszélgettek, aztán egyszer csak a férfiak szóváltásba keveredtek aminek az lett a vége, hogy Sutov polgártárs megölte a szomszédot. Éppen tüntette volna el a holttestet amikor megszólalt az asszony Okszana, hogy minek a jót kidobni? Ezen aztán elgondolkozhatott Sutov polgártárs is, mert később a szomszéd egy részét eltették a hűtőbe a maradékot meg kidobták a csatornába. Amit viszont a gyerekek megláttak és a közeli boltba szaladtak a hírrel, onnan pedig hivták a rendőrséget.
Jöttek is a rendőrök, megtalálták a húst és lehet, hogy ebéd időben jöttek mert az ebédet is sikerült lefoglalniuk. A férj azt mondta ő nem evett belőle, de az asszony igen. Hát nehéz most már eldönteni, majd megállapítja a bíróság ki evett, ki nem. Egy dolgon viszont elgondolkoztam.
Ez a Eduard Sutov jobban szégyelli, hogy evett a húsból, mint a gyilkosságot. Hát kétségtelen, elég idegen az emberi természettől a dolog, ma már Afrikában sem fordul elő, ha jobban bele gondolok elég ritka a világban is. Legalábbis keveset olvashatunk róla. Valószínűleg valahol ezek a Sutovék is gondolhatták, hogy nem normális dolog amit művelnek. Nem mintha a szomszéd megölése az lenne, da olyasmit mégiscsak sokan csinálnak. Kannibalizmusról meg tényleg ritkán lehet olvasni. Bár ha meggondolom az Origo tudósítását ma láttam, a GPU meg október 3-án tudósít az eseményről, ez azért nem számít ritkaságnak. Bár ki tudja, szerintem ugyanarról az eseményről szől. Hiszen csak a város neve tér el, meg a volgográdi eset egy férfiről szól itt meg egy házaspárt gyanúsitanak. No, majd utána járok, egyelőre maradjunk ennyiben. És most vessünk egy pillantást történetünk hőseire:
Hát ők azok.Eduard és Okszana. Egyébként a férj büntetett előéletű, háromszor volt büntetve, 14 évet ült, többek között a 6 hónapos gyermeke meggyilkolásárt.
