Morgómedve

Ma reggel kedves kis email-t kaptam. Erdélyben élő jó barátom gratulált a tanárok napja alkalmából. Mit tagadjam, jól esett. Mert azért mégiscsak igyekszem jó tanár lenni, már bocsánat a szerénytelenségért. És mostanában nálunk nem szokás a pedagógusokat ilyenformán köszönteni. Itt is volt valamikor Pedagógus nap. Ilyenkor a tanszékvezetőnk egy kis ünnepség keretében vékonyka borítékot nyújtott át, miután pár mondatban megköszönte munkánkat. Volt központi ünnepség is. Az egyetem harmadik legnagyobb előadójában rendezték, köszöntöttek bennünket vezetőink, hallgatóink. Aztán valahogy abbamaradt ez a pedagógusnaposdi, bedarálta rendszerváltozás. Lehet, hogy a pénz miatt, lehet hogy más miatt. Nem tudom. Talán megírja valaki majd kommentben. Egy biztos, mostanában egyre kevesebb megbecsülés jut a pedagógusoknak. Nem részletezem, mindenki tudja miről beszélek és melyek az ennek az okai. Szép csendben csúsztunk le odáig, hogy ma már majdnem mindennaposak az olyan hírek, hogy atrocitások történnek az iskolákban a tanárokkal szemben. Sőt már néhány napja tudjuk, hogy az óvónőkre is sor került. A tanári tekintély visszaállítására pedig nem sok remény van. Hát ez van. De azért ennek az erdélyi levélkének örültem. :)