Van egy jó hírem. Most már semmi akadálya, hogy végre tényleg elkezdjem az "Egyszer hopp, másszor kopp" elnevezésű fogyókúrámat. Sikerült ugyanis vennem - szerintem elég olcsón - egy igen szép és - úgy nézem - pontos kis mérleget. Túl sok tipp nem jött itt a Morgón akciós mérlegek ügyében, egyedül egyik barátom küldött egy sms-t, hogy a Metróban van 3588 forintért. Már majdnem beindultam amikor kezembe akadt egy másik reklámújság és látom, hogy a Rossmann-nál egy ezressel kevesebbért is hozzá lehet jutni. Nem is hezitáltam sokáig, csütörtökön úgyis a városban volt dolgom, meg is vettem. Itthon kibontottam és láttam, hogy nagyon szép kis mérleg. Gyorsan ki is próbáltam néhány dologgal aminek ismertem a súlyát. Elmondhatom, hogy még pontosan is mér, egyébként grammnyi felbontással 5 kilóig. Nagyon örülök neki mert ezzel azért másabb méricskélni mint ez én ezer éves levél mérlegemmel amit még akkor vettem amikor Kenyérmezőn középiskolába jártam. Akkoriban ugyanis sokat leveleztem külországokba, Angliába, Olaszországba, Japánba, mindkét Németországba. Na és természetesen a Szovjetunióba. Gyakran küldözgettem levelező társaimnak ezt-azt, nem ártott tudnom rakhatok-e még a borítékba valamit vagy majd legközelebb. Aztán őrizgettem idáig a sufnikban, mígnem szükségem lett rá és kibányásztam.
Úgy gondolom ezen fogom méregetni mennyi minden megy le a torkomon. Mindezt természetesen azért, hogy ne lépjek túl egy adott kalória mennyiséget. Sajnos szegény levél mérlegem igencsak megkopott az évtizedek során, meg kissé nehézkes a használata is, ezért döntettem úgy, hogy beszerzek egy rendesebb mérleget. Hát ezzel tényleg kényelmes dolog méricskélni. Csak ráteszek egy szalvétát arra meg rádobom az ennivalót és kész. Ott áll a konyha asztalon majd, hogy kéznél legyen. Íme, itt metekinthető mindkettő. Igaz, az új csak a dobozán, de szerintem jól látható.
Hát ők azok. A régi és az új mérlegem. Szerintem nagyon megérte mert legutóbb mikor beindultam venni 7500 Ft alatt nem volt sehol, de volt 12000 forintért is. Már ma van harmadik napja, hogy méricskélek, egész jól megvagyok. Lassan kezdem megtanulni mi mennnyi súlyú és mennyi kalória.
Pénteken például együtt ebédeltünk Morzsival Mályiban. Volt 3 szál lecsó kolbászom, egyet szántam neki, kettőt magamnak, de szegénykém igen éhes volt még azután is, hogy megette a részét, hát nekiadtam még egy szálat a magaméból. Így aztán nekem elég kopp-ra sikeredett ez az ebéd. De nem is baj, van miből elvennem.:)
Egyébként most fordult elő másodszor, hogy a kicsi is eljött vele, de nagyon félénk még, nem mert a közelembe jönni, vissza is ment hamarosan. Nagyon szép kiskutya, olyan mint a "nyaksálas" a tavaly születettek közül. Úgy látom a gazdi megtartotta, hogy Morzsi ne unatkozzon egyedül. Így talán a jövő nyáron összebarátkozunk majd. Morzsi szépen behúzódott a kerítés alá, nem is tudtam megállni, hogy ne fényképezzem le:
Szegénnyel nem tudtam foglalkozni mikor kiértem mert egy mesteremberrel voltam, egy vízvezeték szerelővel, de aztán mikor ketten maradtunk eljött a mi időnk. Először jóllaktunk - bár ez inkább Morzsira volt igaz - majd sokáig simogattam, ő meg nyalogatta a kezem. Igazán meghitt percek voltak, tényleg imádom ezt az aranyos jószágot. Aranyos szép kutyus. Múltkor mikor mentem az autóval, éppen szemben futott velem, nem tudom merre járhatott. Az autót megismerte, megálltunk mind a ketten, jobb híján megugatott, de aztán mikor a telekhez értem már ott is volt. Hát mi már csak így vagyunk, nyáron gyakrabban lehetünk együtt, télen ritkábban de már kitartunk egymás mellett. Soha nem megyek üres kézzel, most sem mentem mert tudom, hogy jön és nem tehetem meg vele, hogy egy buksi simogatással letudom a találkozást. De hát ezt ős is tudja és így van rendjén. Most néhány napig megint nem lát, szerintem már tudja, hogy el fogok jönni újra, és aztán ahogy egyre inkább itt lesz a tél a mi találkozásaink is ritkulnak majd. De egyszer megint eljön a tavasz és a nyár, a mi időnk. Talán megérjük.:)