Itthon vagyok. Igaz, nem is írtam, hogy elmegyek, pedig tényleg elutaztam. Péntek reggel sofőrnek öltözve - aki nem tudná miről írok kérem klikkeljen ide - 3 kollégámmal elindultunk gépkocsival Krakkóba. Nem volt ez váratlan dolog, elég régen tudtuk, hogy menni fogunk. Egy baráti meghívásnak tettünk eleget, lengyel barátaink hívtak meg bennünket egy Borbála-napi szakestélyre.
Jó utunk volt annak ellenére, hogy csepergő esőben indultunk, a Tátrában pedig már végig hóesésben autóztunk ami kitartott egészen Krakkóig. Ott beugrottunk a társtanszékre ahol egy-két pohárka ital mellett néhány szót váltottunk és már indultunk is tovább hogy egy - a közelben lévő - konferencia központban elfoglaljuk szállásunkat. Ez meg is történt, egy nagyon kellemes hotelben kaptunk 2 szobát. Nem sok időnk volt pihengetni, gyorsan átöltöztünk bányász egyenruháinkba és amúgy gyalogosan mentünk is már az ünnepi szakestély színhelyére. Az épület előtt bányász zenekar szolgáltatta a zenét a gyülekezéshez.
Bent az épületben már jókora tömeg gyűlt össze, természetesen mindegyikük díszes bányász egyenruhában, mellükön kitüntetéseikkel. A bejáratnál mindenki megkapta a sörös kupáját majd tovább lépve két fiatalember rögtön meg is töltötte azokat. A tele kupákkal léptünk aztán az asztalokhoz, hogy helyet foglaljunk. Mellettünk mindkét oldalon egy-egy lengyel barátunk foglalt helyet akik aztán később segítettek nekünk, hogy jobban értsük a lengyel nyelvű hozzászólásokat, illetve, hogy egyáltalán mi történik a teremben. Az asztalon kenyeres kosarak voltak, mellettük zsír és kés mellyel mindenki maga kenhette meg kenyerét. Ugyanakkor volt mustár, torma és kechup is ami azt sejtette, hogy lesz itt még más is, nem csak zsíros kenyér. Mint később kiderült, volt is, mégpedig nem is akármi. De erről inkább később. Egyelőre maradjunk csak a zsíroskenyérnél. Csendben beszélgetve eszegettünk és iszogattunk amikor egyszercsak elcsendesedett a terem és minden tekintet a bejáratra szegeződött. Ott egy idősebb úr állt, teljes bányász díszben kezében fokossal, derekán farbőrrel és mindnyájan tudtuk, hogy eljött a szakestély kezdete. És valóban a szakestély elkezdődött. Mivel azonban ennek ismertetése hosszabb időt venne igénybe inkább holnap folytatnám. Nehéz nap után vagyok, holnap biztos színesebben tudom visszaadni azt a hangulatot amit átéltünk, és amely gondolatok már tegnap ott a szakestélyen megfogalmazódtak bennem. Tehát - ahogy mondani szokták - folyt. köv.:)
