Mostanában már a TV műsorokat is elég felületesen nézem át - úgysincs semmi - alapon, így aztán kicsit későn vettem észre Wim Wenders nagyszerű filmjét az m2 mai - vasárnapi - műsorán.
Egyébként az m2 csúcsot javított, olyan ugyanis idáig még nem volt, hogy egy közszolgálati csatornán ugyanazt a filmet levetítsék napközben is és este 22.50-kor is, mint ahogy ez "Az elcserélt szerelem" című, egyébként limonádé kategóriájú filmmel megesett január 1-én, csütörtökön. Az még nagyjából elmegy, hogy mondjuk éjjel 2-kor megismétlik, de a 23 óra körüli időpont nézőközönsége még bőven egybe esik a 12.35-ös közönségével, így aztán ez tényleg nagy lazaságra vall és jó lenne ha nem is válna gyakorlattá.
Na mindegy, térjünk vissza Wim Wenders csodálatos filmjéhez amely mindvégig ébren tartja bennünk a feszültséget annak ellenére, hogy nem egy krimiről vagy kalandfilmről van szó. Pedig a történet pár sorban elmondható, el is mondom a http://kritikustomeg.org/ ajánlása alapján:
Dél-Texas kietlen vidékén bolyong egy sovány, szakállas, elkínzott arcú férfi: múltját, emlékeit szeretné elveszíteni, sikertelenül. Öccse érte megy, visszahozza őt a civilizációba, a kisfiához. Bár négy éve nem látták egymást, hamar összemelegednek a gyerekkel. Együtt indulnak el, hogy megkeressék a férfi feleségét, a gyerek anyját...
Az utolsó félmondatot kihagytam, hogy ne áruljam el a film végét. Az előbb azt írtam, hogy végig érezhető a filmben egyfajta feszültség. Kezdetben attól, hogy tényleg egy elvadult külsejű férfi megy egy vizes kannával a kezében a száraz Moab sivatagban, aztán szemmel láthatólag a szomjhalál szélén egy vízcsappal próbálkozik - mindhiába - majd egy lakott településre érve elájul. A gyógykezelés során sem derül ki kicsoda, nem szólal meg, iratai nincsenek, egyetlen dolog amin az isten háta mögötti település orvosa elindulhat egy névjegykártya egy telefonszámmal. Felhívja a számot és a titokzatos férfi öccse jelentkezik, aki rögtön el is indul bátyjáért a 2 napi járóföldre lévő Los Angelesből.
Elindul, pedig tudja ő is, fiatal felesége is, hogy a váratlanul feltűnt testvér egy ideális családi légkört ver szét hirtelen megjelenésével, mert amióta a család szétesett - nekik nem volt saját gyerekük - ők nevelték az idősebb testvér és annak feleségétől származó kisfiút Huntert. Elindul mégis mert úgy érzi a bátyjáról van szó, mi mást is tehetne? Nem volt könnyű dolga a szemmel láthatóan kiszámíthatatlan viselkedésű testvérével, de szeretete és türelme előbb-utóbb - ahogy mondani szokták - rózsát termett és ha némi késéssel is, de eljutottak újra a fiatalabb testvér otthonába, ahol a testvéri szeretet újabb megnyilvánulásait tapasztalhatjuk: bár tudja, hogy Trevis váratlan felbukkanása elszakíthatja tőlük a sajátjukként nevelt gyereket mégsem akadályozzák a fiú és apja egymásra találását hanem segítik, annak biztos tudatában, hogy mint fogadott fiút el fogják veszíteni mert előbb-utóbb a kisfiú ragaszkodni fog apjához. És valóban így is lesz, az apa és fia összemelegednek és együtt indulnak útra, hogy megkeressék Jane-t az anyát.
Bár Trevis állapota folyamatosan javul, mégis végig bennünk van egyfajta feszültség aminek az az oka, hogy cselekedetei alapján néha az az érzésünk, hogy nem beszámítható, márpedig Amerika nagy ország és egy 8 éves kisfiúval nekivágni csak úgy, hogy korábbi nevelő szülők előbb órákon keresztül aggódva várják haza az iskolából, aztán néhány száz kilométerről nem Trevis, hanem a gyerek hívásából értesülnek arról, hogy a papával elmentek a texasi Houstonba megkeresni a gyerek anyját.
Nem is azon izgul az ember, hogy megtalálják-e (igaz, azon is) hanem, hogy nem történik-e valami helyrehozhatatlan baj útközben emellett a - finoman szólva is - kiszámíthatatlan és érthetetlen viselkedésű apa mellett...
Nagyon jó film, jó szívvel tudom ajánlani, ma január 4-én, 21 órakor vetítik az m2-n. Nézzük meg a http://www.port.hu ajánlását is:
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=9150574&i_where=1&i_where_tv=1
