Kicsit tévedésben voltam, azt hittem most van nagyjából egy éve, hogy a Hörcsi hozzánk került. Valahogy így emlékeztem. Na persze az én emlékezetem már kicsit megbízhatatlan, de hát a dolog nem is meglepő. Arra gondoltam este, hogy a születésnapja alkalmából írok pár sort róla de arról már lemaradtam, mert valamikor 2007 október elején születhetett, október közepén került hozzánk és november elején meg is születtek a kishörcsik, ami igazán szép teljesítmény egy fiú hörcsögtől. Mert a vételnél ez fontos szempont volt, hogy fiú hörcsög legyen. Na ja a szempont egy dolog, az meg hogy egy állatkereskedő mennyire képes felismerni egy hörcsög nemét más dolog. Tény, hogy eredetileg fiú hörcsögként foglalta el helyét a szekrénysoron mégis szép szaporulattal lepett meg bennünket november elején. Természetesen úgy voltunk vele mint a besikerült gyerekkel szokás, szeretettel fogadtuk. Erről az egészről írtam is én már korábban. Azután pedig a folytatás itt.
A szaporulatról gondoskodtunk, én meg nevelgettem meg kényeztetgettem ezt az öreg hörcsit, ami végül is nem volt több úgy 6-8 hetesnél de mégiscsak a kicsikhez képest öreg volt már. Közben szépen összebarátkoztunk, már el is felejtettem neki, hogy még a kezdetek kezdetén jól belém mélyesztette azt a szép hosszú első fogait, én meg fél napot töltöttem el azzal, hogy éppen reform alatt álló egészségügyünkben egy tetanusz oltást szerezzek. Aztán még egyszer okozott gondot, amikor szokásos sétáját végezte rajtam és egy szemölcsöt vagy anyajegyet izgalmas ennivalónak nézett és picit belekóstolt. Persze ekkor is orvos lett a vége, igaz némi rábeszélés kellett a dologhoz.
Ma már mindez a múlté, tulajdonképpen mindent megcsinálhatok vele akkor sem harap meg. Néha egy picit az ujjaim végét sétája alkalmával de éppen csak picit, mondhatnám szeretetből. Nem volt kockázatmentes ez sem mert mikor először nem húztam el az ujjam benne volt a pakliban, hogy rendesen megharap, úgy mint régen, de kibírtam, hogy nem húztam el, nem is csalódtam. Nagyon gyengéden harapott meg, éppen csak jelezte, hogy meg tudna ő erősen is harapni, de nem fog mert a maga hörcsis módján szeret ő engemet.
Íme egy kép, látszólag barátságtalan dolog amit művelek vele, de ő tudja, hogy szeretetből ragadom meg így és mindjárt egy kis becézgetés fog következni.:)
Na persze én is kényeztetem eleget. Minden nap egyszer megsétáltatom aminek megvan a maga rituáléja. Először is ő ugrál az akváriumban a hátsó két lábán, jelzi, hogy ideje kicsit kivenni. Az esetek többségében ki is veszem és kicsit a hasamhoz szorítom, majd a jobb kezemben tartva bal kezemmel megsimogatom. Ezután következik az, hogy hanyatt fekszem és a mellkasomra teszem. Régebben mindig azt nézte, hogy lóghat meg, most a bizalom jeleként értékelem, hogy először is elkezd tisztálkodni. Mikor ez is megvolt akkor szembefordul velem és megindul felém de én - még mielőtt a szakállamat elérné - mindig elkapom és visszarakom a kiinduló pontra. Ezt néhányszor megcsináljuk, aztán rájön, hogy ez nem fog menni, így egyéb irányokba is megindul, de mielőtt lemenne rólam mindig elkapom. Így játszogatunk egy darabig, aztán megy vissza az akváriumba, én meg tisztálkodni. :)
