Vasárnap reggel kimentem Mályiba. Nem az idő csalogatott ki, hanem úgy tűnik találtam egy mesterembert aki hajlandónak látszik megcsinálni azt a bizonyos tetőt, amit még 2007 nyarán szerettem volna megcsináltatni, de nem tudtam mert Morzsi beköltözött a sufnim alá. Szegénykém kiskutyákat várt, hát csak nem zaklattam ilyen apróságokkal, hogy a fél tetőn beesik az eső. Inkább lavóroztam, meg vödröztem. Később meg azért nem kezdtem hozzá mert most már öten éldegéltek a sufni alatt, nem volt szívem megzavarni ezeket az aranyos kiskutyákat. Mire minden kiskutya gazdát talált augusztus vége volt, hová láttam volna már neki tetőt renováltatni? Mellesleg vállalkozó sem nagyon akadt. Beszéltem ugyan telefonon néhánnyal, mondták is hogy jönnek, de nem jöttek. Úgy látszik a vállalkozók csak új tetőket szeretnek csinálni régieket javítgatni már nem.

Tavaly ugyanez volt a helyzet. Morzsi ugyan ez alkalommal otthon hozta világra a Kismorzsit és társait  de engem sorra vertek át a tetőfedők, így megint nem haladtam semmire. Most viszont úgy néz ki érdekel valakit az én pár tízezer forintos munkám is. Március végére ígérte, hogy jelentkezik. Volt már ilyen, de most valahogy jobban bízom abban, hogy lesz belőle valami. Ha már ott jártam megmetszettem a szőlőt is. Évek óta nem metszettem, mivel nem volt permetezőm permetezni sem tudtam, így nem foglalkoztam vele. Persze egy szemet nem tudtam megenni róla, mert mire megérett volna mindig tönkrement. Még a madarakat is megelőzte, pedig ha nem megy tönkre valószínűleg ők csipegették volna el nagy részét. Idén viszont új szelek fújnak. Ha minden jól megy rendbe hozatom a sufnit, egy csomó minden átköltözik a házból oda. Ha meg már kijavítom a tavalyi vízvezeték javítás nyomait megcsinálok még ezen kívül is néhány dolgot. Nem mindent, kacsalábon forgó kastélyt mégsem akarok csinálni belőle. És ha minden igaz a szőlő lugas is rendbe jön. Bár ezt azért ki kell várni, elég rendesen megkoppasztottam.

A végére hagytam Morzsiékat. Hát egyik szemem sír a másik meg nevet. Bár ez a sírás még nem biztos, de rosszat sejtek. Az a helyzet, hogy mikor megérkeztek csak Kismorzsi ballagott át hozzám, pedig régebben mindketten jöttek. Igaz már ez is valami, mert legutóbb egyiket sem láttam, én ettem meg az egy kiló baromfi virslit. Most viszont csak a kicsi jött, hiába csapkodtam a kaput. Az igazi a vízakna fedél felemelése és visszahelyezése lett volna, de sehol nem találtam az eszközt amivel ezt szoktam csinálni. Na mindegy, ha Morzsi a közelben lett volna meghallotta volna az autót is meg a kaput is. Nem tudom mi lehet vele. Én még bízom benne, hogy megkerül, sőt még abban is, hogy a nyarat megint együtt fogjuk tudni tölteni. Hát ha nem, marad a Kismorzsi. Szeret ő is engem, de Morzsi kicsit másabb volt.  Aranyosabb, jobban tudott örülni nekem. Na  mindegy, ez van. Csináltam néhány képet róla a legjobbat megosztom a Morgómedve olvasóival:

Aztán továbbra is bizakodom, hogy megkerül az anyja is.:)