Valamelyik nap pakolgattam a szekrényekben és kezembe akadt egy zacskó, benne néhány ostyával. Úgy is mondhatnám, hogy Ziegler ostyával, de nem biztos, hogy sokan ismerik. Pedig érdemes megismerni, bár hízékony embereknek nem ajánlanám. Ha az ember felbont egy csomaggal nehezen fogja abba hagyni. Igaz a nem hízékony is, de neki azért nem árt annyira. Imádom, ezért elkerülöm, pedig igazán finom dolog.
Én akkortájt ismerkedtem meg velemikor megnősültem. Jó régen volt már, egybeesett azzal amikor megkaptam a diplomámat. Akkor már a pesti rokonok rendszeresen ezt ajándékozták Miskolcon amikor időnként lerándultak a fővárosból. Ahogy elmondták a Kodály körönd egyik pontján volt a lelőhely ahol - jelentős sorban állás után - hozzá lehetett jutni az áhított édességhez. Tényleg finom dolog volt, körcikk alakú lapok között fehér színű édes krém lapult. A lapok omlósak voltak, a krém finom. És kissé hajlamos az avasodásra. De erről kicsit később.
A család ahová - úgymond - benősültem nem túl sűrűn járt fel a fővárosba, így aztán mikor én bekerültem gyakran kaptam feladatul, hogy ha Pesten járok ugorjak már be a Köröndre és hozzak Ziegler ostyát. Akkorra már valami miatt csökkent a sor hossza. Mikor összegyűlt 8-10 ember odaugrott a fél négyzetméternyi ablakhoz egy trikós pasas, gyorsan kiszolgálta őket és ment is vissza a sütődébe. Gondolom meglehetősen kisipari módszerekkel süttette Ziegler úr az ostyáit. Ilyenkor jól felpakoltam aztán legközelebb egy családi rendezvényeken találkoztam velük újra, sajnos leggyakrabban elég avas formában. Az asszonyok ugyanis - mivel elég nehezen jutottak hozzá, én sem minden héten fordultam meg a fővárosban - őrizgették a kivételes alkalmakra az meg szegény a szekrények aljában elkezdett avasodni. Így aztán néha tényleg nehezen lehetett elropogtatni az ostyákat annyira avas volt már benne a krém. Ilyenkor az ember esze meg azon járt, hogy vajon a háziasszony tudja-e, hogy ez az ostya avas már? De azért nagy gondot nem csináltam belőle én sem, volt ezeken az összejöveteleken elég sok más ennivaló, el volt az ember azokkal.
Aztán jött a rendszerváltás, úgy hallottam Ziegler úr örökösei megvették a háború után államosított gyárat és most már nagyüzemi módszerekkel termelik az ostyát. Így aztán megjelentek a boltok polcain is, nem kell már a Köröndre zarándokolni érte. Igaz, keresgetni kell a boltot is meg a polcon a terméket is de azért megtalálható. Én ugyan nem szoktam venni de úgy hallottam a Kaiserben lehet kapni. Ez ugyan nem a reklám helye, de szeretném ha azok akikben felkeltettem a kíváncsiságot hozzá juthassanak. Ha meg Ziegler úrék fülébe jutna kis írásom és szívesen megajándékoznának néhány csomaggal szívesen beosztom majd néhány hétre. Már csak a nosztalgia kedvéért is.:))
