Vasárnap kint voltam Mályiban. Belátom ezzel nem sok újat mondtam, nyáron ez általában így szokott lenni. Az újság az, hogy Morzsi a múlt héten megszülte kicsinyeit és újra lóg szegénynek a hasa. 2 éve még nem tudtam eldönteni, hogy megellett már vagy nem, most már kicsit több gyakorlatom van, hiszen Morzsi minden évben világra hoz néhány kiskutyát. Ahogy az egyik utcában lakó embertől hallottam idén ötöt. Látni nem láttam, de egyszer bekéredzkedem majd a gazdiékhoz, hogy lefényképezhessem őket. Gondolom mondanom sem kell, hogy hálaistennek már idén sem az én sufnimat tüntette ki. Igaz nem is tehette volna, mert még tart a bedeszkázás. Bár ami igaz igaz, néhány hete Morzsi többször is körbejárta a sufnit de nyilván belátta, hogy bármennyire imád is nálam elleni ez most nem fog menni.
Így aztán a mi életünk mostanában úgy néz ki, hogy én útba ejtek egy boltot, veszek baromfi virslit és mikor elmegyek a házuk előtt már jeleznem sem kell, Kismorzsi már rohan is a telkeken keresztül, hogy mire odaérek odaérjen ő is. Korábban mindketten rohantak, de most Morzsi nem teljesen független, gondolom szoptatás közben csak nem rázza le magáról a kiskutyákat hogy rohanjon hozzám. Tehát most csak Kismorzsi rohant és mire kinyitottam a kocsi ajtaját már ott ugrált. Egy lépést sem tehettem amíg nem simogattuk egymást kölcsönösen elegendő ideig. Én a kezemmel, ő meg a nyelvével nyalogatta a kezemet. Néha kicsit megemelem, hogy jobabn szeretgethessem, ilyenkor igyekszik az arcomat is végignyalni amit én nem nagyon szeretek mert eléggé finnyás fajta vagyok. 2 hete annyira meg voltak "veszve", hogy ahogy ültem a kocsiban még ki sem tudtam fordulni, már bent volt mind a kettő a lábaim alatt.
Na szóval jól megvagyunk mi egymással. Igaz nem olcsó ez a virsli de átmenetileg nincs jobb. Más lesz a helyzet nyáron amikor lesz állandó készlet kutyakajákból, főzöm majd a far-hátakat amit aztán együtt eszegetünk majd meg. De most még ez a legegyszerűbb. Vasárnap mikor mentem ki vittem jó sok csontot, lusta voltam boltba menni, de azért Mályiban csak megálltam a boltnál. Hát nagyon jól tettem. Leégett volna a bőr a képemről ha ez nincsen. Szegény Morzsi ugyanis olyan éhes volt, hogy a csontok után még megevett vagy 3 pár virslit is. Ezzel szemben a Kismorzsi egy felet. Látszik, hogy Morzsi szoptat, gondolom ezért éhes állandóan ha találkozunk. De nem akármennyire ám! Ugrál, nyűszít annyira várja, hogy elővegyem az ennivalót. Aztán ha jóllaknak elbújnak az árnyékba és alszanak. Vagy néha a napon is. Amin én azért csodálkozom mert jó meleg lehet az a bunda, hiszen ez a tél bundájuk is. De ők tudják, ebbe már igazán nem akarok bele szólni.:)
Most már az elválást is tudjuk kezelni. Igaz érzik, hogy jövök el. Ugye pakolgat az ember, felöltözve látnak, meg nagy a nyüzsgés is, tehát már tudják, hogy egy darabig nem látnak. De kezdik megszokni. Elkísérnek a kapuig, ők bent maradnak az udvaron és ha elindulok elindulnak ők is hazafelé. Bár most kicsit más a helyzet, Morzsi jobban sietett haza. Mikor bezártam a kaput és átnéztem hozzájuk, már otthon volt az udvaron. Hát igen, neki most kicsit másabb az élete. Gondoskodni kell a kicsikről. Amibe azért én is besegítek majd, mint minden nyáron 3. éve.:)
Végül nézzünk meg néhány képet.
Ekkor már tudják, hogy jövök el, szatyrokkal szaladgálok. Jól látszik Morzsi hasa.
Itt meg már a szemüket sem veszik le rólam miközben pakolászok meg öltözöm.
