Kitört a szünet az egyetemen. Szombaton átadták az utolsó diplomákat, akiknek nem volt nyelvvizsgájuk azokéra meg rákattant a páncélszekrények zárja. Ők az ünnepélyes átadás helyett majd a tanulmányi ügyintézőktől fogják átvenni okleveleiket valamikor. Igazán kár mert azért szép, emlékezetes ünnepség egy ilyen diploma átadás. Anya, apa szépen kiöltöznek, nem beszélve az ünnepeltről, megegyeznek, hogy melyikük mond le az átadó ünnepségről a barát- vagy barátnő javára. Legalábbis a mi időnkben így volt. Anyám volt az aki kívül maradt, az meg természetes volt, hogy apám jött be, egész életükben valahogy ez volt a beosztás. Bár ki tudja? Lehet, hogy ma már nincs is olyan nagy tolongás a helyekért. Akkoriban egy napon volt mindhárom karnak, nagyjából 500 embert érintett, most meg, hogy oktatási nagyüzemmé váltunk (és nem csak mi) megosztoznak a karok a hétvégi péntekeken meg szombaton. Pedig ezek a hallgatók tudják, hogy nyelvvizsga nélkül nem kapnak diplomát mégsem igyekeznek. Nem is értem én ezt a dolgot megmondom őszintén de hát sajnos ez van. Talán az ezután diplomázók kihasználják a nyarat és legalább egy részét tanulásra fordítják majd.
Elmentek tehát a hallgatók, a páternosztert leállították. Azt a páternosztert amelyről annak idején a Média azt állította, hogy le fogják szerelni mert nem felel meg az európa uniós előírásoknak. Hát igen, sok baromságot írtak annak idején, meg írnak mostanában is. Gondoljunk csak a szegény mákra. Most is lehet akciósan venni.
Visszatérve a mába elcsendesednek az épületek, az oktatók, dolgozók is kiveszik a szabadságukat. A fizetések nem túl nagyok itt, de legalább szabadság van bőven. A tanszékeken egy-egy ügyeletes unatkozik majd néhány órát. Nem nagyon szoktak itt fontos dolgok történni nyáron. Én is megcsinálom a magam 2 hetét ha majd eljön az ideje, pedig ha jól meggondolom otthonról is megcsinálhatnám. 10 percre lakom az egyetemtől, de valószínűleg ez így nem fog működni, tehát be fogok majd járni. Nem baj, egy kis rendcsinálás nem fog ártani a szobában.
Megvolt az évzáró ünnepség is szombaton, ezeket szeretem mert kellemes beszélgetés közben finom dolgokat lehet enni-inni. Idén nagyon visszafogott voltam, nem ettem betegre magam, nem is maradtam túl sokáig. Ha jól meggondolom nem ettem sokkal többet mint egy rendesebb ünnepi ebéden. Leírhatnám, de bizonyára aggodalmat keltenék azokban akik szeretnek, megnyugtatom őket inkább, hogy köszönöm jól vagyok, csak most így alakult. Az egyetemi lelkészség egyik nővére mellett ültem, Klára nővér kiváló társalkodó, én sem vagyok egy néma levente, evés közben jókat beszélgetnünk.
Vége tehát az évnek, a szabadságolások ideje van, én is megkezdem szabadságomat. Leszek itthon is, leszek Mályiban is, így aztán az írásaim is meglehetősen váltakozó időszakonként jelentkeznek majd, kérem kedves olvasóimat ha jobban elmaradnék ennek az az oka, hogy jó idő van és Mályiban vagyok. Jó idők jönnek Morzsiékra is, beszerzek egy nagyobb adag far-hátat aztán megosztozunk rajta. Egy biztos sokkal többet találkozunk mint idáig. Gondolom sokan mennek szabadságra a Morgómedve olvasói közül is, kívánok nekik jó pihenést. És ha idejük engedi nézzenek be ide, örülni fogok neki.:)
