895 forint. Ennyivel próbáltak ma átverni a múltkori boltban. Ott ahol az akciós lasagne-t adták el jóval drágábban mint ami ki volt írva. Ma viszont már résen voltam. Még nem teljesen, mert a kocsiig kimentem és csak ott vettem észre, hogy valószínűleg megint átvertek. Ugyanis vettem 2 kiló lecsópaprikát is, ez rendben is volt. De külön be volt még ütve 5 kiló amit nem vettem meg. Ennek az ára 895 forint, ezért a pénzért indultam harcba.
Egyébként nem könnyű itt reklamálni sem ha az ember nem a pénztárnál veszi észre a dolgot. A pénztáros közelébe csak úgy juthat az ember, ha újra bemegy kocsistól az eladótérbe és ott oldalról veti fel a dolgot a pénztárosnak mert előtt elég nagy sor van így onnan nem érhető el. Én is így tettem. Szépen betoltam a cuccokkal megrakott kocsit majd egy idő után - már pénztárosi segédlettel - kitoltam. Megmutattam a blokkot, a hölgy azt mondta várjak, és végezte tovább a dolgát. Közben időnként nyugtatgatott, hogy mindjárt és vette sorra a következő vevőt. Egy idő után rámordultam, hogy történjék már valami! Akkor megkérdezte van-e 105 forintom. Mondom van, erre ideadott 1000 forintot. Én meg állok továbbra is mellette. Erre megkérdezi mire várok? Mondom, hogy az elnézéskérésre. Erre ő, hogy már mondta. Én meg hogy nem hallottam. Ezzel lezárult eme tartalmas párbeszédünk és én távoztam a visszakapott 895 forintommal. És tele van a hócipőm velük.
Epilógusként megjegyzem, hogy a nyáron néha lusta voltam átnézni a blokkot. Most már sajnálom. Gondolni sem merek rá, mennyi pénzt vehettek ki jogtalanul a zsebemből. Egyébként mikor jöttem kifelé még Béla docensről akartam írni, fejemben már össze is állt az írás de most ez lett belőle. De - ahogy szokták mondani - ami késik, nem múlik. Fogok én még Bála docensről írni. És akkor jókat nevetünk majd.:)
