Hát igen, megvettük a farmerokat és egy csomó úgynevezett Tuzex-koronával a zsebünkben hazajöttünk. Tudniillik amikor Kassán a bankban át kellett váltani a szükséges mennyiségű dollárt Tuzex-koronára mi annál sokkal többet váltottunk át. Akkor már ismertük a kassai "dolláros" bolt kínálatát, nem féltünk, hogy nyakunkon marad a sok Tuzex-korona. És valahogy úgy gondoltuk nagy naivan, hogy ha nem dollárral a zsebünkben bukunk le a határon talán enyhébben ítélik meg a dolgot. Persze ma már tudom, hogy nem így lett volna. Mindegy. Akkor így gondoltuk és hazahoztunk hát egy csomó Tuzex-koronát, ami akkor már tulajdonképpen csak utalvány volt. Még csak nem is volt bankjegy formája. Szépen elraktuk a szekrénybe és gondoltuk jó helyen van.
Aztán egyszer megint csak úgy voltunk, hogy át kéne ugrani Kassára. Ez a kassai kiruccanás mindig egy kellemes szombati program volt. Reggel ettünk egy kevés ruszlit az állomáshoz közeli halboltban, aztán következett a lötyögés Kassa főutcáján, az úlica Leninován, ami tulajdonképpen Lenin utcát jelentett. Útközben be-benézegettünk a boltokba, itt-ott vettünk is valamit. Az utca végén lévő Prior áruházban fejeztük be a lötyögést. Innen már egyenesen a Tuzex boltba mentünk vissza, hogy elköltsük a legutóbb dollárról átváltott Tuzex utalványainkat. És itt ért bennünket a meglepetés: ezek bizony jó féléve lejártak. Ugyanolyan határidejük volt mint a mostanában szokásos étkezési utalványoknak. És mivel a lejárat ideje kellően apró betűkkel és szlovákul volt ráírva észre sem vettük mikor beraktuk a szekrénybe. Hát nem emlékszem pontosan mennyi lehetett de később erről hozzávetőlegesen fogok tudni mondani valamit. Egyelőre ott tartottunk, hogy roppant sajnáltuk, hogy ennyi pénzt kidobtunk az ablakon. Látszólag. Mert végre jött egy férfi aki tudott magyarul és megmondta mit is jelent amit az eladó többször is elmondott és amelyikből én csak annyit értettem, hogy Tuzex potraviny. Vagyis Tuzex élelmiszerbolt. Megtudtuk, hogy olyan Tuzex boltban még elkölthetjük ahol élelmiszert árulnak. Sajnos ilyen bolt legközelebb Pozsonyban volt. Ami azért elég messzire esett az úlica Leninovától. El voltunk kenődve, még a közeli Arany dukátba (Zlatya dukat) sem mentünk el, pedig máskor mindig ott ért véget a kassai kirándulásunk egy ebéddel. Most azonban rögtön indultunk haza.
Aztán telt múlt az idő és mi úgy döntöttünk, hogy a nyáron szabadságunk egy részét Pozsonyban töltjük és megnézzük ezt a Tuzex potravinyt. Így is történt. Mikor megjelent az egyetemen az üdülési tájékoztató rögtön kiszúrtam egy lehetőséget, egy 2 ágyas szobát az egyik egyetem kollégiumában. Trabantunkkal meg is érkeztünk a szlovák fővárosba, másnap pedig el is mentünk a Tuzex boltba. Ott persze az eladók közül megint senki nem értett magyarul, végül két nő jött oda, olyan 25-30 évesek és hibátlan magyarsággal elmondták, hogy valóban van Pozsonyban egy élelmiszert áruló Tuzex bolt is, de kint a világ végén, a centrumtól nagyon messze és hát nagyon nehéz odatalálni. Különben is ezekért már ott sem adnak jóformán semmit - mondta az egyikük, miután megnézte az utalványokat. De ha nincs kedvünk belevágni a dologba - mondja készségesen - ők szívesen átveszik tőlünk pár koronáért, hogy mégis kapjunk valamit ezekért a papírokért itt. Mi meg úgy gondoltuk ha tényleg nem sok mindent adnak érte, akkor odaadjuk, legalább pár csehszlovák koronát kapjunk értük, mégiscsak több mint a semmi. Valahogy sajnáltam mindet odaadni, körülbelül az egyötödét megtartottam. Nem is tudom miért.
Aztán teltek a napok, megnéztünk sok mindent, egyszer csak azt mondtam menjünk el abba az élelmiszer boltba. És elmentünk. Igaz, utaztunk vagy másfél órát míg végre ott álltunk egy - nyugati országokból származó - élelmiszerekkel gazdagon feltöltött boltban. Ahol az utalványainkat teljes értékükön vásárolhattuk le. Már ami megmaradt. Hát ha én itt leírhatnám mit gondoltam én akkor erről a 2 nőről... De nem írhatom le mert a Morgómedve nem egy csúnya szájú blog. Így aztán az olvasó képzeletére vagyok kénytelen hagyatkozni, képzelje el ő miket gondolhattam akkor ott abban az élelmiszer boltban. De ettől talán az fájt csak jobban, hogy magyarok voltak. Semmi akcentusuk nem volt. Itt kérem - akárhogy is nézzük magyar vert át magyart. De nem akárhogyan. De spongyát rá, régen volt. Írhatnám, hogy igaz se volt, de sajnos nem írhatom mert igaz volt. Persze elköltöttük amit én jó érzékkel megtartottam, de a szívem nagyon fájt azután amit elveszítettünk. Végül is vettünk 2 üveg olasz vermutot, 2 whiskyt meg valami likőrféleséget. Abból a kevésből amit megtartottam. És jól éltünk a hátralévő napokban.:)
