Úgy látszik 8 év kellett ahhoz, hogy a Magyar Rádió rátaláljon Szilágyi Gyula - annak idején nagy port felvert - könyvére a Tiszántúli Emanuelle-re. Természetesen nem gondolom, hogy a Rádió szerkesztői ne tudtak volna a mű létezéséről. Sőt, azt sem zárom ki, hogy már volt is szó róla a rádióban. Mindenestre december 17-én csütörtök délután - közvetlenül a 16 órás Híreket követően - számomra úgy hangzott, mintha a - műfaját tekintve - szociográfia mostanában jelent volna meg. Hát nem. A könyv első kiadása 2001-ben jelent meg, ha lehet hinni a később időzendő MANCS-ban megjelent kritikának.
Én egyébként az Élet és Irodalom egyik számából értesültem a könyvről. Meg is jelent belőle néhány részlet az ÉS hasábjain, gondolom mondanom sem kell, hogy a legizgalmasabbak. Elolvastam és úgy döntöttem megveszem. Persze valahogy cikinek találtam bemenni egy könyvesboltba és megkérni a többnyire hölgy eladókat, hogy ugyan adjanak már nekem ebből a könyvből ha van még. Ennél én szégyenlősebb voltam, így aztán az Interneten keresztül rendeltem meg. Igaz néhány száz forinttal drágábban jutottam hozzá, de úgy gondoltam megérte. Akkor úgy éreztem Szilágyi Gyula mintha az én kíváncsiságomat akarta volna kielégíteni azzal, hogy utána eredt a kérdésnek.
Falun nőttem fel, szüleimhez gyakran mentünk haza, sokszor megfordult a fejemben falubelijeimet látva, amint gumicsizmában, elnyűtt ruhában dolgoztak a kertben, az asszonyokat akik szintén eléggé házias viseletben léptek ki az ajtón, hogy a lavórból kiöntsék a vizet az udvarra, ezzel se a derítőt terheljék. Akkoriban sokszor megfordult a fejemben milyen lehet a házaséletük? A város az más - gondoltam tovább - ott az emberek megjönnek munkából, megvacsoráznak, 6 után meg TV, sör, tingli-tangli, ez meg az, aztán lefekvés után hamarább kedvet kap az ember egy kis hancúrozásra. Ha meg az ember pihentebb a fantáziáját is jobban elengedi. Aztán ahogy nőtt be a fejem lágya egyre inkább úgy gondoltam, hogy ha a gumicsizma kint marad a konyhában, a mackóruhát is felváltja a hálóing talán elmúlnak a különbségek a falu és város között. Vagy legalábbis részben. Tehát ezen a téren kielégült a kíváncsiságom. Erre jön Szilágyi Gyula és - kis falvakban készült riportok alapján - azt állítja, hogy nem így van, a falvakban bizony szegényesebb a kultúrának ez a része. És meghallgatva a múlt heti műsort megint ez jött át nekem az éteren. Hát nem tudom. Mindenesetre én most - a téma kényes mivoltára tekintettel - nem elemezném a helyzetet, a Morgómedve olvasói most csak a forrásokat kapják meg tőlem, a konklúziót mindenkinek saját magának kell levonnia.
Javaslom tehát kezdjük a téma körüljárását azzal, hogy hallgassuk meg a Kossuth Rádió múlt csütörtöki adását:
http://real1.radio.hu/kossuth/
Itt a baloldali nyíllal vissza kell mennünk december 17-ig, majd a 3. oszlopban klikkeljünk a 16 óránál a "Hallgat" szócskára! Igyekezzünk vele, ki tudja mikor veszik ki az Archívumból. Néhány napunk azért talán van. Az elején van 7 percnyi hírek, azt átugorhatjuk.
Javaslom ezt követően olvassunk bele a könyvbe is. Itt található:
http://mek.oszk.hu/05300/05300/
Én is benéztem, meglepődve láttam, hogy a könyv borítója is megváltozott. Az eredeti nekem jobban tetszett. Találtam egy képet a Net-en, sajnos nagyon kicsi, ezért leírom mi van rajta: egy hokedlin egy lavór van, felette pedig egy udvari szárító kötélen egy csipkés bugyi szárad.
Mindenki döntse el - majd ha mindent meghallgatott és elolvasott - melyik a stílszerűbb illusztráció.
Még olvassuk el azt is mit ír róla Forgács Zsuzsa a Magyar Narancs 2001. június 7-i számában:
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=6265
Végül egy megjegyzés az NME Nosztalgiarádióval kapcsolatban. Mint megtudtam hetente 2 nap van adás, kedden és csütörtökön. Ilyenkor napközben zene van és este indul a szerkesztett adás. Elnézést kérek azoktól akik - hozzám hasonlóan - többször is hiába ráklikkeltek rá.
