Valamelyik nap az egyetemhez közeli élelmiszer áruházban sorban álltam a pénztárnál és nézelődtem. Egyszer csak megakadt a szemem egy csomagon éppen mellettem, az volt ráírva, hogy cigaretta papír. Tágra nyílt a szemem míg néztem, alig hittem a szememnek. Cigarettapapír? Hát ki a csuda sodor ma már cigarettát? Aztán eszembe jutott, hogy gyakran olvastam gyerekkoromban, hogy cigaretta papírt tettek a sebre amitől aztán elállt a vérzés, meg hasonlókat. Na jó, akkor minden rendben van, gondoltam, hiába no, nincs jobb a népi gyógymódoknál. De aztán tekintetem lejjebb csúszott és megláttam a hozzá való dohányt is. De nem ám valami régi módú csomagolásban. Nem bizony! Ezeket a csomagolásokat hozzáértő emberek tervezték, megfelelve a mai kor követelményeinek. Eszembe nem jutott ki az aki ma megveszi a cigaretta papírt és a dohányt hogy saját magának sodorjon cigarettát.

Mert azért valamikor, a gyerekkoromban volt ilyen. A Szövetkezetben - ahogy a mi falunkban az egyik boltot hívták - mindig lehetett kapni cigaretta papírt is, dohányt is. Később olyan hüvelyt is amit már megfelelő szerszámmal fel lehetett tölteni dohánnyal. Ha jól emlékszem "Tisza" márkanévvel uralta a hazai cigarettapapír piacot. Mi viszont a barátommal sajnáltuk a rávalót, ezért úgy döntöttünk, hogy jó lesz cigarettának a vadgesztenye levele is. Jól kiszárítottuk, kétségtelen, füstölt is rendesen.  Kezdetben a cigarettapapírral próbálkoztunk de túl durva volt akármilyen apróra is törtük, így aztán inkább újságpapírba sodortuk. A "Szabad nép" példányai kiválóan megfeleltek a célnak, igaz egy kis ragasztó is kellett ahhoz, hogy a papír széleit a sodrást követően összeragaszthassuk. Miután ily módon elkészítettük a cigarettáinkat már csak a nyugodt körülményeket kellett megteremtenünk a dohányzáshoz. Úgy döntöttünk, hogy a föld alá húzódunk, hogy elmélyülhessünk a cigaretta élvezetében. Ami azért túl sok élvezetet nem jelentett, inkább szenvedtünk ettől a büdös füsttől, de mégis csak néhány percig felnőttnek éreztük magunkat.

A barátomék udvarában ástunk tehát egy nagyobb gödröt amibe úgy öten-hatan elfértünk, mert addigra már annyian voltunk. Ennek tetejére deszkákat raktunk majd erre földet szórtunk. Nem túl vastagon, de elfödte a deszkákat. Az elején hagytunk egy kis lyukat lejáratnak ahol alászálltunk mint Orpheusz az Alvilágba. Előkerültek a gondosan elkészített "cigaretták", meggyújtottuk őket és ha nem is boldogan de átszellemült pofával szívtuk őket. Gondolom mondanom sem kell, hogy a rosszullét határán. Aztán egy idő után hangokat hallottunk felülről, mondhatnám úgy is, hogy szerencsére, így aztán kihúztak bennünket a föld alól míg valami komolyabb bajunk lett volna. Mi ugyanis nem számoltunk azzal, hogy a füst a deszkákon és a vékony földrétegen is áthatol és kívülről csak annyit lehetett látni, hogy füstöl a föld. Na mindegy, szó ami szó lebuktunk. Akinek a szülője ott volt az rögtön megkapta a verést, akinek nem az csak később, mikor a soron elterjedt dohányzásunk híre. Nekem azért szerencsém volt mert mire  apám hazajött munkából, addigra anyám már lehiggadt, így tulajdonképpen komolyabb verés nélkül úsztam meg a dolgot. Nem úgy mint a bukszagyártást. De erről majd legközelebb. :)