Néhány hete is van már annak, hogy az egyik újságban olvastam egy úgynevezett olvasói levelet, amelyben írója azon kesereg, hogy nálunk nincs az mint például máshol, hogy az emberek a mozgólépcső jobb oldalát foglalják el, a bal oldalt szabadon hagyva a siető, sőt rohanó embertársainak. Én nem tudom más országokban hogy van, nekem egy országról vannak tapasztalataim és ez a volt Szovjetunió. Ott bizony mind Moszkvában mind pedig a mai Szentpéterváron ajánlatos volt betartani ezt a rendet, mert ha nem akkor hátulról komoly inzultusok érhették az embert. A nőkkel biztos kíméletesebb volt az eljárás de minket férfiakat kíméletlenül hátba vágtak vagy meglöktek ha a jobb oldalon felejtettük magunkat. Mert természetesen csak erről volt szó, ráléptünk a mozgólépcsőre, kicsit elbambultunk, lehet, hogy azt hittük otthon vagyunk, vagy éppen gondolataink itthon jártak. A lényeg, hogy elfoglaltuk a jobb oldali sávot és meg is kaptuk érte a büntetésünket.
Mert a bal oldalon tényleg állandóan nagy rohanás folyt. Persze itt is a lehető leggyorsabban volt ajánlatos haladni mert ha az ember csak úgy komótosan sietett az kevés volt. Ha utolérték az embert ekkor is megkapta a magáét, bár itt azért már méltányolva volt a sietés, tehát a hátbavágás is arányosan kisebb volt. Tehát én itt mindig láttam rohanó embereket mind lefelé mind pedig felfelé. Bevallom, hogy egy időben én is meglehetősen gyakran éltem ezzel a lehetőséggel. Én is gyakran voltam késében, nem akartam nagyon megvárakoztatni a barátnőmet a Szokolnyiki parkban, így aztán ész nélküli rohanásban tettem meg az utat odáig. Életveszélyes volt ez rohanás rám nézve is meg az utasokra nézve is.
Aztán mikor megépült Pesten az első metróvonal - mi Szovjetuniót járt emberek - kíváncsian szemléltük, hogy na most mi lesz? Természetesen voltak próbálkozások meghonosítani a "szovjet módszert" de nem ment. A magyar ember egyszerűen nem vett tudomást róla, ott állt meg ahová éppen fellépett. A mindig siető, rohanó emberek egy darabig próbálkoztak, aztán feladhatták. Mert ahogy elnézem ma közel negyven év múltán is ugyanaz a rend mint a megnyitás pillanatában. Szerintem jó is ez így. A mozgólépcsőn rohanni veszélyes, nem csak magunkban hanem másokban is kárt tehetünk, jobb ha mindenki nyugton marad. Lehet közben nézelődni, néha ismerősök is feltűnnek a túloldalon, őket lehet széles mosollyal, netán látványos gesztusokkal akár hangos ovációval is üdvözölni. Na szóval semmi rohanás, békés ácsorgás az amit én úgy gondolok, hogy helyes egy mozgólépcsőn. És ehhez is tartom magam ha arrafelé járok.
