Bogarászgattam az Interneten, szerettem volna megtudni végül is mivel csapkodta Nyikita Szergejevics az asztalt az ENSZ-ben, de nem sikerült választ találnom a kérdésre. Válaszoltak viszont többen az olvasóim közül, amit köszönök. Ezek alapján megállapítható, hogy két alkalomról lehet szó. Egyik esetben cipővel, a másik esetben pedig ököllel adhatott nyomatékot véleményének. Tehát mint írtam, erről nem találtam hiteles információkat, találtam viszont néhány képet a temetőben nyugvó híres emberek síremlékeiről. Itt van mindjárt Nyikolaj Vasziljevics Gogol. Tőle a Revizor-t szeretem legjobban. Nagyon kevés mű van amit eredetiben szeretek olvasni, ez az. Időnként előveszem, elolvasok néhány oldalt és ettől jól érzem magam. Jó 30 éve Kállai Ferenccel láttam a TV-ben, ő játszotta a polgármestert. Felejthetetlen élmény volt. De térjünk vissza Gogol sírjához, íme itt látható:
Aztán találtam egy képet Mihail Bulgakovról is:
Nemrégen adták a televízióban a "Kutyaszív" című filmet, nagyon jó film, élveztem minden percét. A forradalmárokról nem éppen hízelgő képet festett benne ezért a szovjet időkben be volt tiltva.
A lenti képen Vlagyimír Majakovszkij, a lánglelkű költő sírját láthatjuk. Ez a kép nem az Internetről került ide, ezt én készítettem a 2 évvel korábban Kazahsztánban vásárolt Kijev fényképezőgépemmel.
Mellette 2 mecseki kolléga áll, akikkel együtt voltam Moszkvában 1973 telén. Ezt a Majakovszkijt én gyakran emlegettem az elmúlt évtizedekben. Volt neki egy híres költeménye, a "Vers a szovjet útlevélről". Utazott valahová, körülötte a kapitalista világ polgárai, burzsujok, tőkések, és ő az útlevélvizsgálatnál büszkén mutatta fel a vörös színű szovjet útlevelét, miközben büszkén hirdeti, hogy "Olvassátok, irigyeljetek, én a Szovjetunió állampolgára vagyok". Hát igen, csak az volt a bökkenő, hogy a szovjet polgárok nagy része akkoriban azt sem tudta, hogy létezik útlevél a világon, nemhogy felmutatni tudta volna. Majakovszkij kicsit kilógott a sorból, verselési stílusával is, magánéletével is. Legszívesebben azt mondanám bohém ember volt. Egy bohém zseni. Gondolom sok mindenkinek szálka lehetett a szemében, de mivel verseivel a rendszert is dicsérte nem nyúlhatott hozzá senki. Végül saját maga intézte úgy a sorsát amilyen sorsot mások szántak neki.
Ezen a képen Alekszej Tolsztoj síremlékét láthatjuk. Bizonyára mindenki tudja, de azért csak megemlítem, hogy nem a "Háború és béke" írójáról van szó. Ez egy másik Tolsztoj. "Golgota" című könyvéből film is készült, bemutatták nálunk is.
Itt pedig Szergej Eizenstein, többek között a "Patyomkin cirkáló", a "Rettegett Iván" és a "Jégmezők lovagjá"-nak rendezője nyugszik.
És zárjuk a sort a politikusokkal.
Itt lentebb Hruscsov sírjáról látszik egy jobb kép mint amit az előző részben közzé tettem. Itt már a talpazat is látszik.
Ezt követően pedig Borisz Jelcin sírját tekinthetjük meg.
A következő részben már nem lesz kép az Internetről, azokat már én készítettem 1973 telén. Mielőtt elbúcsúzom mára ezeket a képeket megköszönöm készítőiknek.
