Amikor 1967 szeptember elsején bevonultam Hódmezővásárhelyre másnap délután kaptuk meg a fegyvereinket. Akkor már kicsit észhez tértünk, kezdtünk egy kicsit feléledni, elkezdtünk hát játszani a fegyverekkel. Természetesen első dolgunk volt ráfogni egymásra és csak úgy üresen lövöldözni. Jókat röhögtünk közben, akkor jött ki belőlünk az előző órák feszültsége ezzel az idétlen háborúsdival. Mindez addig tartott amíg be nem jött a körletbe A. őrmester a század szolgálatvezetője és el nem kezdett velünk ordítani, hogy miféle baromság amit csinálunk, fegyvert a másikra még akkor sem fogunk ha úgy gondoljuk, hogy üres. Akkor egyet is érettünk vele meg nem is. Valószínűleg az első gondolatunk az lehetett, hogy mi a fenének ez az aggályoskodás, hiszen tudjuk, hogy nincs megtöltve.
Aztán teletek - múltak a hónapok amikor egyszer csak őrségbe vezényeltek. Már nagyjából túl voltunk a szolgálat felén amikor éjszaka 4 körül az őrhelyekről jöttünk befelé. Értelemszerűen fáradtak és álmosak voltunk. Ilyenkor az volt a rend, hogy megálltunk egymás mellett az őrszoba falánál, ahol egy téglaépítmény belsejében egy csomó homok volt és kiürítettük fegyvereinket. Géppisztolyunkat a homok felé tartva kivettük a tárat, hátrahúztuk a zárat majd visszaengedtük és elsütöttük. Gyakorlatilag csőre töltöttük de mivel már nem volt benne a tár nem is tudtunk mit betolni a csőbe. Ezzel biztosítottuk azt, hogy az őrszobára üres fegyverrel léptünk be, tehát nem okozhattunk véletlen balesetet. Milliószor megcsináltuk és csak egyszer történt baj.
Egyik társunk ugyanis nagy álmosságában elfelejtett kivenni a tárat és úgy húzta hátra a zárat (ezzel kihúzott egy lőszert a tárból) majd előreengedte (most tolta be a lőszert a csőbe) és elsütötte a géppisztolyt. Aminek következtében persze egy rövid sorozat verte fel az éjszaka csendjét, valamint a homokot előttünk. És természetesen mi is rögtön felébredtünk akik sorban mellette álltunk és ugyanezeket a műveleteket hajtottuk végre, csak kivett tárral. Van ám ereje egy géppisztolynak, kicsit önállósítja magát az ember kezében, főleg ha nincs rá felkészülve és nem tartja szorosan. Hát ezért ijedtünk meg mi is. Ha akkor ez a péceli fiú azután veszi ki a tárat, hogy csőre töltötte a géppisztolyt és nagy álmosságában netán elfelejti elsütni is akkor abban a fegyverben ott marad a lőszer. Tudom kétszer nem szokott hibázni az ember ilyen esetben, de előfordulhat.
Nem véletlen tehát, hogy azokon a helyeken ahol a fegyver jelenléte mindennapos igyekeznek megtanítani az embert arra, hogy még üresen sem tartjuk másokra. Nem lett volna rossz, ha ezt a kis videón látható fiatalok is betartják. A film magáért beszél de azért elmondom, hogy egy orosz étteremben lakodalom van és a fiatalok kezébe kerül egy látszólag üres pisztoly.
A következőkben egy orosz hírműsorból láthatunk képeket. Ahogy mondani szokták: megrázó képsorok következnek. Szerintem nyugodtan megnézheti bárki. Megrázó, de nem véres és nem drasztikus. Aki azonban nagyon érzékeny az ilyesmire ne klikkeljen rá!
