Már a múltkor is akartam pálpusztait venni a Tescóban, de hiába nézegettem fél óráig a sajt részleget, nem találtam. Tegnap aztán a Metróban egyszer csak ott voltak előttem. Nem is kerestem. Bár fel volt írva, de még nem jutottam el a listán odáig. Nagyon jól nézett ki, semmi deformáció, szép fényes papír, na szóval igencsak kínáltatta magát. Bele is markoltam a dobozba és számolatlanul raktam a kocsiba. A pénztárnál volt időm számolgatni, megszámoltam: 7 darabot vettem. Meg sem fordult a fejemben, hogy befürödhetek vele, hiszen a múltkor nagyon ízlett.
Aztán délután eljött a pillanat, felbontottam egyet. Bár megfogadtam, hogy evés előtt pálpusztait nem szagolunk, én megszagoltam. Hát az égvilágon semmi illata nem volt. Nem hogy kellemetlen, netán büdös! Nem! Ennek kérem még sajt szaga sem volt. Egy ementálinak kétszer intenzívebb illata van, ennek meg semmi. És nem értem én ezt a dolgot. Világosan emlékszem, hogy néhány éve én már hazahoztam egy pálpusztait. Aztán megszagoltam és undorodva kidobtam. Pedig nem akármiket megettem én már az életem során, de erről rögtön el tudtam dönteni, hogy én ezt nem fogom megenni. És már repült is a szemetesbe. Sőt - bár még csak félig telt meg - rögtön le is ballagtam vele a kukához. Erre fel ennek meg itt még normális sajt szaga sincsen. Na mindegy már - gondoltam - és jóízűen beburkoltam egy darabka húsvéti sonkamaradékkal valamint egy kevéske kenyérrel. Aztán ezzel letudtam az ebédet is meg a vacsorát is. De azért nem értettem, ma sem értettem a dolgot. Még sokáig szagolgattam a papírt, de változatlanul nem éreztem semmit. Illetve valamit nagyon halványan. De a végén már az égvilágon semmit. Közben megszáradt teljesen, leveregettem róla a megszáradt részeket és eldöntöttem, hogy beszkennelem és felrakom ide, a hozzáértők talán segítenek megfejteni a rejtélyt, hogy miért is nem büdös manapság a pálpusztai?
