Változatlanul hűvös van, de azért sikerült lenyírnom a füvet. Tegnap délután adódott néhány napsütéses óra, ezalatt történt a dolog. Kezdem azzal, hogy az új helyünkön van ugyan néhány ablak de azok egy műhelycsarnokra néznek, tehát csak közvetve ítélhető meg milyen is az idő kint. Van ugyan egy tető néhány üvegablakkal de ezek alapján csak következtetni lehet a kinti állapotokra, biztos semmiben nem lehet az ember. Így aztán mikor bezártam magam mögött az ajtót még nem dőlt el, hogy haza megyek-e vagy Mályiba. Ez a hezitálás csak folytatódott a kocsiig, ott aztán úgy döntöttem mégiscsak kimegyek Mályiba. Nagy lehet már a fű, nagyon ráfaragok ha túlságosan nagyra nő. Volt már ilyen, végül keresnem kellett egy embert aki lekaszálta mert fűnyíróval már nem tudtam. Kaszás emberből egyre kevesebb van, így aztán fontos, hogy még időben menjek és fűnyíróval le tudjam nyírni. Ezért is erőltettem tegnap ebben a bizonytalan időben a kimenetelt.
Azért mindig izgalmas kifelé menet, hogy vajon mekkora füvet találok. Most is így volt, drukkoltam, hogy még ne késsek el. Mikor odaértem nagyon nagynak tűnt már, szívtam is a fogam rendesen. Aztán közelebb menve szelídült a helyzet, néhány négyzetmétertől eltekintve normálisnak tűnt. Természetesen odafelé Morzsiék látták, hogy jövök, meg is ismertek de kijönni nem tudtak. Újabban már nem tudnak elkószálni, ahogy láttam a gazdi kicsit rövidebb pórázra fogta őket. Foghatta volna még rövidebbre is és akkor Morzsit nem találták volna meg az udvarlók, na mindegy már majd lesz valahogy. Illetve már van is, mert Morzsinak kicsi a hasa, tehát valami történt. Hogy micsoda nem tudom, nem tudtam találkozni a gazdival, az udvaron sem tudtam körülnézni mert irtó nagy zuhé volt mikor indultam, örültem, hogy fedél van a fejem felett. Mármint az autó teteje. Tehát Morzsi megszült, csak nem tudom mi van a kiskutyákkal.
Visszatérve a fűnyíráshoz, szép napos idő volt vagy két órát ami nekem elég is volt a dologhoz. Éppen végeztem mikor megjelent Morzsi meg a legkisebb. Mint mindig most is volt öröm, előkerült a helyi boltban beszerzett baromfipárizsi is. Sajnos a Kismorzsi nem jött, pedig neki is jutott volna. Ez vagy málébb mint a másik kettő és nem fér ki a lyukon vagy nem akart jönni. A múltkor sem jött át a másik kettővel. Na mindegy, egy darab párizsit félretettem neki, sajnos azonban akkora zivatar volt mikor elindultam, hogy nem tudtam odaadni. Bőrig áztam volna 1-2 perc alatt is. Így aztán ez lesz ma az ebéd egy kis pálpusztaival társítva. Kenyér helyett, mert azt újabban elég keveset eszem. Aztán elmegyek ZH-t íratni, kevesen lesznek, most már lehet olvasgatni is közben. Aztán még holnap délután is egy íratás, és azután már tényleg véget ér a félév. :)
