A kerti ünnepség persze már rég nem kerti ünnepség, hanem a szép új aulánkat rendezik be asztalokkal, székekkel és ez szolgál arra, hogy a tanév zárásaként az oktatók és az egyetem vezetői - úgymond - fehér asztal mellett, némi vadpörköltet és egyebet falatozgatva, hozzá vörös bort kortyolgatva elbeszélgessenek egymással. Amire év közben tényleg nincsen lehetőség. Ami ideje ilyesmire van az embernek azt a közvetlen kollégákkal tölti el. Sokszor nem is találkozunk azokkal akik szintén itt vannak ezen a rendezvényen.
Persze nem mindig volt ez így. Emlékszem az elsők a nagy belső udvaron voltak. Sorban helyezkedtek el a fehér, oldalról nyitott sátrak melyekben asztalokon illatoztak a finomabbnál finomabb ételek és a szél messze vitte a spiritusz égők illatát. És az ételek nagy része megvolt még este 6-7 felé is, pedig akkor 2-kor kezdtünk, persze csak a szokásos pohár pezsgő után. Aztán a dolgok finomodtak, a kerti ünnepség kezdete kitolódott 5 órára, mi is öregebbek lettünk, kevesebbet bírunk enni, jóllakva meg már a beszélgetés sem olyan kellemes, így aztán már 8 felé kezdtünk szállingózni hazafelé. Kevesebb lett az étek is, de azért így sem maradtunk éhen. És lassan elmaradt a tűzijáték is.
Elmondhatom, hogy az elmúlt időszakban egy szolíd és visszafogott évzáró partyvá szelídült a korábbi, kissé fényűzőbb vendéglátás. Én személy szerint örültem ezeknek az alkalmaknak, és nem feltétlenül azért mert jókat ehettem-ihattam. Azért is. De azért is mert úgy éreztem valamelyest megbecsülnek, odafigyelnek rám az oktatóra, lehetőséget adnak arra, hogy kiöltözve, mondhatnám ünnepélyes keretek között szót válthassak olyanokkal is akiket például a távolság miatt megint nem látok egy évig. Viccesen szoktam volt mondogatni, hogy most leesszük az elmaradt fizetésemelést. Igaz - mint ahogy írtam - ahogy öregedtünk egyre kevésbé tehettük ezt meg, pedig nem lett volna olyan nagy azért az a fizetés emelés.
Persze első alkalommal volt kisebb fajta elégedetlenség, hogy miért csak az oktatók, meg a vezetők, mint ahogy ez szokott lenni. De aztán megszületett a megoldás: ősszel lesz egy összegyetemi gulyás-party. Ezek is jók voltak, sokan elmentek. Én majd' egy évtizedig azért nem tudtam részt venni rajta mert mindig akkor voltam Selmecen a Szalamanderen. Jövőre már ennek sem lesz akadálya. De az elsőkön ott voltam, tényleg jó hangulatú rendezvények voltak ezek is.
Még mielőtt valaki felvetné, hogy az egyetem jobb helyre is költhetné a pénzét elmondom, hogy ezeket a rendezvényeket mindig szponzori pénzekből szervezték. Hálaistennek a Miskolci Egyetemnek jó kapcsolatai vannak a gazdasági szféra résztvevőivel akik szívesen áldoztak erre a célra. Néha természetben, mint például a Sajó-hús vagy a környékbeli borászati cégek.
Az alábbi linkekre kattintva megnézhetjük a 2008-as év diplomaosztójának képeit valamint néhány képet a kerti partiról is:
(Ha bejön az oldal felül van, hogy "Diplomaátadó és tanévzáró kerti parti" vastagabb betűvel, alatta 3 kisebb betűs sor ennek a végén 2 pici fényképező gép ikon. Ezekre kell klikkelni! A második tartalmazza a kerti parti képeit.)
Idén viszont kénytelenek vagyunk nélkülözni a rendezvényt, ugyanis az árvízre való tekintettel elmarad. Ami tényleg helyes, bár megmondom őszintén kicsit sajnálom. Minden évben akkor volt ez amikor minden hallgató átvette a diplomáját, véget ért a vizsgaidőszak is, egyfajta határkő volt a tanév és a nyári szabadságok között. De ha nem hát nem, lehet, hogy nekem sem ízlene annyira a szarvaspörkölt ha szegény árvízkárosultakra gondolnék. Sőt, - ahogy olvasom a rektor úr levelét - 2 millió forintot át is utal az egyetem az árvízkárosultak javára. Természetesen támogatom a dolgot.
És akkor engedtessék meg, hogy szóba hozzak egy nagyon jó kezdeményezést amely tegnapelőtt délutántól kering az Interneten. Gondolom mások is megkapták. A levelet nem idézném be csak a képet, erről már sokan fogják tudni miről beszélek:
Ez a kép kering már 3. napja és egy rövid szöveg is, miszerint aki egyetért azzal, hogy az idei tűzijáték maradjon el és az arra fordítandó pénzt pedig adják az árvízkárosultaknak írja alá a levelet és küldje tovább. Megmondom őszintén én nem küldtem tovább hanem vártam. Vártam mert úgy éreztem ez így nem lesz jó. Mert mi fog történni? Millió jó szándékú ember aláírja és tovább küldi és akkor néhány hét múlva itt fog keringeni sok száz levél sok százezer jó szándékú ember aláírásával, és nem tudom, hogy fog ez eljutni azokhoz akik a döntést meghozzák. Mint a lánclevelek szoktak. Minden tiszteletem a Sárközi családé, de attól tartok egy nagyon jó kezdeményezés bukhat meg ha azt az aláírás gyűjtést nem profi módon szervezik meg. Még azt is jobb megoldásnak tartottam volna, ha nyitnak néhány gmail fiókot és arra kérnek mindenkit, hogy ide küldjön el egy pár sort az aki lemondana a tűzijátékról azok számára akiknél jobb helyen lenne ez a pénz. Vagy megadni egy kormányzati email címet aztán majd olvasnák ki az informatikusok, hogy ne teljen meg a sok email-től. Vagy valami ilyesmi.
Félreértés ne essék én nem várom el tőlük, hogy jártasak legyenek az internetes aláírás gyűjtés módjában. Én sem vagyok sajnos az, de vannak akik azok. Sőt dicséret és köszönet jár érte. Olyan dolgot találtak ki ami sok millió embernek nem jutott eszébe de ez a sok millió ember szívesen csatlakozik a kezdeményezésükhöz. Csak félek így a befektetett energia elvész, a kezdeményezés nem ér célba.
Olvasom, hogy a Facebook-on lehet csatlakozni egy csoporthoz akik támogatják ezt az ötletet. Ez már jobban hangzik mert dokumentálva is van valamely módon kik és hányan csatlakoztak, csak hát nagyon sokan azt sem tudják mi az a Facebook.
Hát akkor mit kellene csinálni, hogy legyen a dologból valami? Aki fent van a Facebook-on csatlakozzon ott és bízzunk benne, hogy a kormányzat megfontolja a dolgot - ahogy halljuk a Médiában már tudnak róla - és elfogadja az úgymond népakaratot. Persze ven még egy megoldás. Valaki aki ért hozzá felkarolja az felkarolja az ötletet és ezután már profi módon gyűlnek majd az aláírások. Mert azért az jó lenne ha dokumentálható lenne, hányan is szeretnék ezt a dolgot. Jó lenne ha azok is letehetnék a voksot az ötlet mellett akik nem tudnak a Facebook-on csatlakozni.
Végül álljon itt a kezdeményezők neve, az első 3 aláíró:
Sárköziné Ági
Sárközi Sándor
Sárközi Attila
Egy budapesti családról van szó. Jó, hogy eszükbe jutott, köszönet érte, remélem lesz belőle valami. Én csatlakozom.
